Bűnbe estem….
2009 október 30. | Szerző: Biborlili
ááá nem úgy, vagyis úgy már elég rég…khmm…Elmúlt ám a kakaóivászatom, ellenben vitte magával a hányingert is. Szép-szép, de jött valami más, Gombóc Artúrral testvérek lettünk, egyenlőre csokiimádatban, de ha így haladok alaktanilag is. Iszonyatosankívánomacsokit!!! Fizikailag fáj, édes kismamadrog…amitugye nem kéne…főleg nekem nem, akinek gond van az insulinjával…vergődök…..Komolyan mondom, hogy odáig jutottam, hogy képes lenném kilószámra legyűrni, óóó drága endorfin…Ma somlói galuskát reggeliztem…szégyen tudom…függő vagyok…oldozzatok fel…mentsetek meg…kötözzetek le..adjatok csokit… beférkőzött már a gondolataimba…kísértés…ááá és hamarosan mikulás…karácsony…mondom vééégem van….mi lesz még itt…csokoholista lettem…elvonóba megyek…nem vettem, szerinted….ráfanyalodtam a tortabevonóra…ez már gázzzz, nagyon az!
Klotyómanó, máj, mint vegyi fegyver és a minimalista művésznő
2009 október 27. | Szerző: Biborlili
1.5 éves 84 centisünk, egyre inkább önállósodik, ez abban nyilvánul meg, hogy ismét beléptünk a feszegetem a korlátaim korszakba, aminek legfőbb ismérve az, hogy játszani azzal is jó, ami nem játék, de hasznosítható, de legeslegjobb azzal játszani, ami meg van tiltva. Rendkívül résen kell lennem, hogy ne váljon dedem ön és közveszélyessé, ami kicsit nehezen megy mostanában. Ugynis nonstop émelygéssel telnek napjaim, kakaó helyett már almán élek, ami egyáltalán nem árt a vonalaimnak, sőőőőt, de az ebéd gyanánt felszolgált pirított máj enyhén szólva is kiverte nálam a biztosítékot. Anno amikor még Szonja bérelte a pocakom ríttam némi tünetért, mert ugye az a biztos terhesség jele, na most napi szinten több százszor vagyok bebiztosítva. Kisebb tükörsokk is ért, ugyanis rendben, hogy az utrogestantól puffadok, de alul Kisgombóc már jól láthatóan kifelé is gombóckodik. Besz@…!!! Ok, tudtam én, hogy hamarabb nyúlnak a szalagok, de banyek 9 hetesen??? Azért megnézem magam majd májusban, meg azt is mit aggatok magamra, hogy strandbérletem nem lesz na az tuti, kb újabb cunamit idéznék elő 🙂
Nade visszatérve a már 1.5 éve kinti levegőt szívó dedemhez, árnyékolnám a rosszcsontosságát, ugyanis végigalussza az iccakákat mióta nincs cici. Reggel kiszól a kiságyból, hogy anya-apa, kihozzuk közénk, ahol Nonja Szerret közléssel megölelget váltva minket. Hááát ilyenkor azért nem marad szem szárazon, erre a teljesen simulós, bújós ölelésre. Ma klotyómanós mizériánk volt, ugyanis ded előhozta a bilit és ráült, levetkeztettük, szurkoltunk, majd apja megkérdezte, hol a pisi, kézenfogva megmutatta az apjának, hogy a gyerekszobában a parketten.:) A helybetopis időszak a múlté, ellenben nem lehet behozni kintről, olyan patáliát lecsap, legyen bár töksötét kint, hogy az hihetetlen, legtöbbször én vagyok gonoszanya, így apának jól lehet panaszkodni. Kisebb Picasso veszett el benne, imád rajzolni, pakolni, már nem csak szétszórja, de épít is a játékokkal, oké-oké kalapácsot rak össze és azzal szétver mindent, de kreatív és az a lényeg.
A napjaink nagy részére a következő kép jellemző, (képes voltam 2 percet a konyhában tölteni,) a szekrény külső és belső oldalán is felfedezhető csodás minimalista művet sem a szél hordta ám oda. Szóval nem unatkozunk és ez hamarosan duplán is elmondható lesz.
Mára egy dobott puszi jutott Neked! :)
2009 október 25. | Szerző: Biborlili
és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a
gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és
elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni
másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges
gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva
élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te
voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”
Ralph Waldo Emerson
Lustalili sütije :)
2009 október 23. | Szerző: Biborlili
Tegnap rámgyött a nagy süthetnék. Ez is amolyan terhestünet
nálam, nade kókuszkockát akartam csinálni, mert az jóóó, nagyon jóóóó. Igenám,
de pöppetnyi probléma támadt, nincs itthon egy fia kókusz sem, kókuszkocka
kókusz nélkül meg elég lúzer dolog. Óóóó csodás internet felmentem a
mindmegettés oldalra és mit találtam „Lusta asszony sütije”.Nekem írták…
Oké-oké lehetne ezt szebben is fogalmazni, mondjuk ’elfoglalt háziasszony’, ’émelygős
pocaknövesztő’. Éppen nekikezdtem a keverésnek-kavarásnak, ded megébredt kemény
50 perces alvásából, lelkesen pakolta a diót, keverte a cuccost, megsütöttük.
Hááááááttt csúnya, de miénk és nagyon finom…volt…ugyanis 1 órát tartott a
tepsivel, nem volt gondom a melyik sütistálba rakjam kérdéssel. Finom, a lekvár
és a fahéj, érdekes mézes ízt ad neki, elkészítése 5 perc, frankón, Szonjával
tuningolva 10. Nem, nem tartom meg a titkot, megosztom alant veletek. Azért
belegondoltam, hogy dedeim majdan ezt olvasva hangos fújjogásba kezdenek, hogy
a muter csak ilyen gány sütit csinál. Itt jelzem nekik, hogy éppen kel a
bedagasztott kakaós csiga és lekváros bukta tésztája, én a hős, akinek ebédje 1
pohár kakaó volt nekikezdtem. Annak örömére, hogy 10-kor keltünk, ded szunnyad,
gondolom lekvárt és kakaót macsinkálni majd kel. Apjuk főzött ma ebédet, minden
szagtól felfordul a gyomrom, a peluscsere igaz porcelános kihívás. Azt hittem,
ezt most megúszom, de nem… végülis el lehet élni még a hátralévő 7 hónapban
simán kakaón, a lényeg, hogy Kisgombóccal minden rendben van. Pápussz a
Sütikirálynő, nem, nem érdekel, Ti hány emeletes tortát és hányszázlapos sütit
csináltok.:)
Lusta asszony sütije
Hozzávalók:
- 10 púpozott evőkanál liszt,
- 10 csapott evőkanál cukor,
- 3 egész tojás,
- 10 dkg margarin,
- 1 teáskanál szódabikarbóna,
- 1 teáskanál őrölt fahéj,
- 2-3 evőkanál bármilyen lekvár
(de ne legyen híg), - 10 evőkanál tej,
- kb. 5 dkg mazsola (el is maradhat,
ha éppen nincs otthon, de vele finomabb), - 1 marék durvára vágott dió (ez viszont fontos, mert nélküle nem jó!)
Elkészítés
Mindent egy
keverőtálba teszünk, de a diónak csak a felét. Géppel kikeverjük, és alaposan
kivajazott (lisztezni nem kell)
tepsibe öntjük, és a tetejére szórjuk a dió másik felét. Forró (kb. 180 fokos)
sütőben 30-35 percig sütjük. Sütés után felszeleteljük és felfaljuk!
A kép kicsit homályos, de állandó mozgásban volt a kiskuktám!
Kitört rajtam a másállapot
2009 október 22. | Szerző: Biborlili
Élénken emlékszem, hogy Szonjával is voltak ilyen napok, 11-kor, a net előtt pizsiben, teázgatva, a kandalló melegében, ásítozva. Jó ez naaa….Nyugalom, csend, a háttérben ded molyol. Kezdünk kicsit magunkhoz térni, nagy kő zuhant, apát ma hazaengedik, némi gyógyszerrel, a szövettant még várjuk, de a doktornő szerint nincs nagy gond. Anyu tegnap eljött egyedül, magától, 1 hónapja nem láttuk az övsömörös akció miatt, a kicsi lány mama felkiáltással röpült a karjaiba, láttam ám a könnycseppeket. Bundi likvidálva lett az ágyból, iccakai járataink vannak, ded ébred, ölel, cici helyett simi, hát ezzel váltottuk ki Hencsikém és együtt összegömbölyödve alszunk reggelig. Apjuk meg dörmögve ment a gyerekszobába a macival aludni. Hamarosan kicsi lesz az ágy az újabb csemete érkezésével biztosan. Teljesen más ez a várandósság, nyugodt, csendes, para nélküli, amolyan igazi várakozás, hiába no rutinróka volnék, Szonjával végigparáztam amit csak lehetett. Most meg csak egy méla mosoly jelzi, a szám sarkában, hogy nagy dolgok vannak készülőben a szívem alatt, a kis családunkban.Burokban vagyunk és ez jó, maradhatna még így sokáig, némi pénzzel megspékelve 🙂
Ded csúcsokra tör, hegyeket mozgat meg és el, folyamatos kopásteszteket végez, bútortologatástól hangos a ház. Felfedezte az alkotás örömét, szekrényen, széken is. Megfejtette a fürdőszobai kilincs rejtélyt, mosópor nem marad szárazon, tekercsekben ömlik a klotyópapír. Nem unatkozunk na….Már látom magam előtt ahogy öcsit vagy hugit tanítja a rosszcsontkodásra. Tegnap láttam egy 5 hónapos csecsemőt….belémvillant, hogy jövő ilyenkor már Kisgombóc is éppen ennyi idős lesz….nővérkéjével mi fogjuk lesni a gondolatait….de jó is lesz….
A nyár utolsó leheletét tartja mancsai között
Hopp és Kopp
2009 október 20. | Szerző: Biborlili
Fura kettősség van bennem, egyrészt ez a fene nagy boldogság, a lányom és a picike testvére miatt, másrészt meg a teljes kétségbeesés. Ma voltunk tanácsadáson, megkaptam a kismamakönyvem, hááát egy fehér füzet, már ezen is spórol állambácsi, emlékszem Szonjával még szép babás volt, gyorsan lezavartak, rutinos vagyok, nincs már kérdés, nincs már annyi félsz bennem, hagyom, hogy minden szépen haladjon a medrében. Egy füst alatt Szonja megkapta a 18 hós oltást, kézenfogva dokinénivel mindenütt szétnéztek, egy nyikkja nem volt, sőt még ő vigasztalt egy kisfiút. Annyira imádom benne, hogy ilyen talpraesett, nincs benne semmi félsz, örök optimista és hihetetlen barátságos. Egyetlen ciki momentum, hogy egy kismamától kakaós sütit kunyizott 🙂 11kg és 80 dkg, 84cm.
Szopi! Hááát nincsenek top éjszakáink, a reggeli szopit ügyesen elhagytuk, nem épp egészséges életmód nevében rr-rel váltottuk ki, nem, nem Rubint Réka, hanem Reggeli Rudi. Az elalváshoz még igényli, így a déli-esti maradt, az éjszakait szintén elhagytuk. Hááát nem volt egy sétagalopp, de megoldottuk. Igazából annyi mindent olvastam a terhesség alatti szoptatásról, így olyan 80% annak az aránya, akik azt mondják, hogy mehet. Én amolyan kecske is jól lakjon és káposzta is megmaradjon alapon felére lecsökkentettem, azt hiszem, szép teljesítmény Szonjától is, most pihenünk egy kicsit, szívszaggató ám látni ahogy ordít érte, szóval egyenlőre ennyi.
Bundást még mindig nem fizették ki, és előre láthatólag nem is fogják 5.-ig, teljesen kivan idegileg-agyilag. Alkalmi munka nincs, szerencsére a Gyed intéződik, de abból is nem tudom mikor lesz pénz…Mára már én is kivagyok, ugyanis addig konkrétan 0ft-unk van és a csekkekről nem is beszéltem. Azért olyan embertelen, hogy csak gürcöl az ember és nincs értelme, hogy mi lesz az elkövetkezendő két hétben.. fogalmam sincs… nem is gondolok bele….
Apukámnál találtak valamit a tüdőszűrésen, befektették a tüdőkórházba, most folyik a kivizsgálása. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni, nem egyszerű. Anya nem jött el hozzánk, megértem, már nem is erőltetem…
Szóval ezek vannak, vegyesen, ambivalensen, élünk, mondjuk azt ne mondom, hogy virulunk…
Másfél
2009 október 16. | Szerző: Biborlili
Biza ma másfél éves a csöppünk, hihetetlen. Annyi mindent kaptunk tőle a 1.5 év alatt, ami egy emberöltőre is bőven elég lenne. 1.5 évvel ezelőtt még nem is sejtettem mennyire igaz az a mondás, hogy eljött az az idő, amikor egy anyának a testén kívül dobog tovább a szíve. Annyi minden áll mögöttünk, mennyi könny, vigasztaló ölelés, nagy lépések, kacagások. Minden időszakra azt mondom ez a legszebb, ahogy szeret, ölel, ragaszkodik. Könnyet csalt a szemembe tegnap este is, ahogy simogatta a hasam, a babát, a tesót, nem érti, de érzi, ezt biztosan tudom, ahogy azt is, hogy nagyon jó testvérek lesznek, véd és dacszövetség, akár a szülők ellen is 🙂 Nem tudom megköszönni ezt a 1.5 évet, mert nincs rá szó, fényt hozott hozzánk és olyan, mintha mindigis itt lett volna velünk, ahogy itt is volt már nagyon régen a szívünkben. Mindennek rendelt ideje van, azt, hogy hogyan kereszteződnek idők, sorsok, hitek, emberek odafönn, mindig csak később érthetjük meg. Így is van ez rendjén…hazaérkeztem….hazaérkeztünk…nagyon szeretem őket….
“Arról, hogy a dolgokat meg kell várni…
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok
– emberek, eszmék, helyzetek-, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi
és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek.
Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú
hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd
útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami
fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal
és életeddel.” /Márai/
Gyönyörűen ketyeg Kisgombóc:)
2009 október 15. | Szerző: Biborlili
A lényeg, jó helyen van, szép és gyönyörűen kalimpál a kicsi szíve, Talondoki is annyit mondott, hogy igazi Csoda Ő. Részletesebben, millióan voltak a dokinál, olyannyira, hogy este 7-kor jutottam be a rendelőbe, majd fél 8-kor az uh-ba. Kicsit meglepett, hogy hasi uh volt, de kb 5mp alatt megtalálta, Bundi extázisban beállt a képbe, így sokat nem láttam tőle, de a pirosan kis dobogó szívecskét igen, onnan meg már semmi nem számított.:) Doki szerint 6 hetes a bébi, az én számításaim szerintem 7. de ezen nem veszünk össze. Nem volt sajnos lelkes attól, hogy Szonja még szopizik, fél az oxitocin által kiváltott méhösszehúzódásoktól. Én meg úgy gondolom, hogy ha ez a kis csoda minket választott, semmi, de semmi bajnem lehet már. Szóval tittta örörm bóóódogszááág van. 🙂
A felső hosszabb vonal a petezsák, a kisebb pedig Őgombócsága személyesen 🙂
Folytatásos teleregény, avagy ha más mondja nem hiszem el…
2009 október 13. | Szerző: Biborlili
Hát aranyoskáim, még csak kedd van, de én már kivagyok, mint a bili, nagyon köszönöm, akik telefonon, mailben vagy bármilyen módon megkerestek és segítettek nekem, vagy “csak” pár kedves szóval próbáltak egy kis életet verni belém. Este felhívott a főnöknőm, hááát lestem nagyon, közölte, hogy nagyon örül, hogy tud segíteni, meg ő már régebben is visszavárt dolgozni, meg jön a gyerek ect. Na sejthetitek, azt se tudtam köpjek vagy nyeljek. Aztán kibújt a szög a zsákból, egyik általa nem kedvelt kollegina van a helyemen, ergo, ha én megyek, akkor ő is megy…Jó mi, ezért lelkes a főnök, én oldom meg a kényes ügyet, amit ő már a orra alá is dörgölt a kolleginának, jham és még hozzátette, hogy ne reklámozzam, hogy nem szándékozom dolgozni, jham, mert nem tudja a falu, hogy terhes vagyok. Hááát enyhén szólva is keserű szájízzel feküdtem le. Reggel már úgy ébredtem, hogy le… ki miért mikor, mostantól próbálok önző dög lenni. Kiderült, hogy mivel Bundi kft-nél dolgozott, így az oep-hez kell beadni az igényét, aham, beszélek… mondom igen álláskeresőin van….aztán kiderül hogy lejárt szeptember11-el, nincs semmilyen ellátás, jham, akkor nem igényelhet GYED-et sem, majd közölte az ügyintéző, hogy ő ne mondott ilyet, de vetessem fel valahova mostantól november4-5-ig és akkor kifizetem mondjuk a kft tulajdonosának a járulékot és máris van GYED. Aham, most már csak az a pöppetnyi problémám van, hogy hol találok ilyen kft-t????Vagy jó esetleg bt vagy magánvállalkozó is?
Ma azért bőgtem is egy sort. Ebben az egészben nem az a legszomorúbb, hogy február óta kötélen táncolunk, hanem az, hogy a legboldogabb időszakomat veszik el tőlem olyanok akiket nem is ismerek. Állandó jelleggel pörög az agyam, idegeskedem, türelmetlen vagyok. Bundival is, Szonjával is. Ez a pici kis élet a szívem alatt is el van hanyagolva, nincs erőm, időm magamba fordulni, csak széppel-jóval foglalkozni. Holnap megyünk a dokihoz, hiszem, hogy ennyi szarság ellenére kemény a mi kis gombócunk és minden rendben vele odabent.
Gondoljatok ránk holnap délután.
Fura az élet, kapok két ilyen csodát és kesergek, mert nem hagynak élni, pedig semmi mást nem szeretnék, csak tisztességes munkával, felnevelni őket, ma már ezt sem lehet…
Ama bizonyos titokzatos Pepe
2009 november 1. | Szerző: Biborlili
2 napja teljes lázban ég kiscsaládunk, szerencsére csak átvitt értelemben. Olyan titok lengte körül ma délelőttig házikónkat, aminek a megfejtésére bizony cirka 48 óra szükségeltetett. Ded, két napja Pepézik, először azt hittük már most van valami képzeletbeli barátja vagy suttyomban nézi a Mikrobit, de nem. Ez a Pepe nem szereti a döndöt. Amikor pedig visszakérdezünk, hogy ki/mi/hol a Pepe, akkor egyszerű válaszként annyit kapunk, hogy “Pepe”, ha nagyon értetlenek vagyunk, akkor “Pe-Pe”. Előhurcoltuk ded összes plüssét, hátha valamelyiket elnevezte, nem volt egyszerű feladat, a nappali komplett állatkertté változott, kissé szürreális képekkel fűszerezve, lásd rózsaszín medve, zöld kutya, csíkos dinó, de Pepét nem leletük. Aztán Bundinak korszakalkotó ötlete támadta, miszerint Szonja a köldökünket pupinak/pupunak hívja, hátha ez a Pepe is, de nem, a Pupu az pupu. Aztán ded már sokmindenre mutogatott, hogy Pepe és ekkor én, ki más (enyhén önelégült felhang) megfejtettem a titkot, miszerint, Pepe egy gyűjtőszó, mindazon tárgyra alkalmazva, amit ded névileg még nem ismer, így Pepe a melltartóm, ahogy Pepe apa horgászbotja ésatöbbi. Szóval a gyűjtőpepéket, most éppen számoljuk fel fel, hogy neve legyen a gyereknek.
Ded a nagy pepemizériából kifolyólag, csak nemrég aludt el, így ha ébred újra sötétben mehetünk gyertyát gyújtani szeretteinkért, amit annyira szeretünk. 3 éve, hogy Szonja is részese ennek a mi kis rituálénknak, anya délelőtt kiviszi a virágokat egyedül, elmerengve, ráérősen, aztán este együtt kisétálunk gyertyát gyújtani. Csatlakozik hozzánk Sanya barátunk, vele együtt meglátogatjuk barátunk sírját is, már bizony 3. éve, Ő Szonját nem láthatta, másképp döntött, 30 évesen feladta az életét, még ma sem tudom sem elfogadni, sem megérteni. Első alkalommal még a pocakban jött velünk, tavaly apa ölében, ma pedig már kétlábonjáró minitörpeként. Visszük a pocakban tesót, jövő ilyenkor pedig már 4-ben megyünk, Szonja lépdel majd, apa ölében pedig ott lesz Kisgombóc, így fogunk mi emlékezni…
Oldal ajánlása emailben
X