3 gyerek
2009 november 18. | Szerző: Biborlili
nem-nem, nem várok ikreket, bár a hasamból ítélve ez egyáltalán nem szürrealista ködként jellemezhető. Életem párja vált újra gyermekké. Mögöttem éppen azt magyarázza elsőszülöttének, hogy nem ér rá, mert játszik. Nagy duplokirakásban van, amit természetesen 5 percenként meg kell néznem és megsimogatni okos buksiját, hogy milyen ügyes. Szerintem közel az idő, amikor nyalókáért fog hisztizni a kisboltban. Kissé szemremegéssel veszi éppen tudomásul, hogy Szonja “apa remekművét” a piramist szétrombolta, van némi sírásra hajazó felhang a kijelentésében. Azon is gondolkodtam, hogy lehet rajta így tört ki a H1N1, ugyanis éjjel majd infarktust kaptam pl, amikor szokásos iccakai wcjáratom során kinyitom a szemem és csőrike mered rám sárgán. Most komolyan, szerintetek mi visz rá egy majd 40 évest arra, hogy Csőrikés pólóban aludjon és ezzel engem ijesztgessen az iccaka közepén. Szóval zajlik az élet körülöttünk, ded csúfos becenevet kapott újabban Pimpa, ugyanis pizsijében szerintünk így néz ki, még nem mutattam meg neki, hogy ki is az a Pimpa, így egyenlőre komolyabb lelki sérülés nélkül és boldogan hangoztatja eme új nevecskéjét, ha tudatára ébred szerintem bajban leszünk. 🙂 Bundás meg azon poénkodik vele, hogy csemetéjénél a kaka és a kakaó, még egyformán kaka, ezen oknál fogva, ha ded kakaót követel, Bundi sosem akarja megérteni és pelenkacserére buzdítja, amivel annyit ér el, hogy ded egyre erőteljesebben és idegesebben hajtogatja, hogy KAKA és mutogat a hűtőre és az üvegére, valamint a kakaós dobozra.Ebben a pillanatban megfejtettem a titkot, Bundi 18. napja Gyeden van, szerintem ezt mutatja ez a szindróma, hogy nyihogva vágtat éppen körbe-körbe a lakáson gurgulázva nevető lányával a nyakában. No Kisgombóc kösd fel odabent a gatyád, nem semmi triót választottál magadnak….:)Megyek, mert megvadult a ló…..:)
Aki nem ismerné a pöttyös retró szörnykutyát Pimpát (valószínűleg nem vesztett sokat és szemtelenül fiatal olvasóm)
A mi Pimpánk 🙂
Az egyik 19, a másik 3 ….
2009 november 16. | Szerző: Biborlili
hónapos…:) Igaz az egyik pocakon innen, a másik meg a pocakon túl. Sorolhatnám, mi mindent tud a Nagytestvír, pohárból iszik, egyedül eszik, dumál, pörög-forog, kavar, éli a 19 hónaposak mindennapi életét. A pocaklakó pedig, remélem nagyon szépen növöget és tökéletesen egészségesnek mutatja magát a pénteki uh-on. Ma voltam házidokinéninél, hááát nem egyszerű ez a védőoltás téma. A szüleimét meg kell igényelni, 1 hét múlva hozzák. Bundinak meg kell venni, de a Fluval AB hiánycikk. Szonjának nem merem beadatni, magammal meg úgy vagyok, hogy majd pénteken kikérem Talondoki véleményét és aszerint döntök. Azért fura, hogy prevencióra kishazánkban soha nincs pénz, írasd fel, váltsd ki és egy 1000ft-ért be is adják, jaaaa, de azt írd alá, hogy saját felelősségedre. A Zagyam eldobom. Mondjuk kiccsaládom úgyis én fogom beoltani, ha arra kerül a sor.
Amúgy nekem éppen cecelégy szindrómám van, bárhol el tudnék aludni és bárhogyan. Most egyébként is nagy alvásmizériában vagyunk, ded délben még mindig nem akar elaludni, hááát nem kis meccseink vannak, ma fél 3 után sikerült elszenderednie.
Sorolhatnám, most itt a fehér felületen, hogy mennyi sz…-ság jött megint össze, de nem szeretném, ha gyermekei ezt olvasva borzas buksijukat ráznák és azt mondanák, bakker anyánk mit össze sirámolt itt 2009 novemberében. Mert igen is, minden rendben lesz, minden rossznak (is) véget kell érnie egyszer…csak próbáljuk követni a jelszót, hogy a gödör alján ne áss tovább…:)
Közlemények rovat:
Zsuci: totál jó ez az oldal, de sajna nekem free módon semmit nem sikerült letöltenem, ha tá rájöttél a titokra, sikíts ide valamit.
Mindenkinek aki Almaügyileg tanácsokkal és felajánlásokkal látott el minket, Cucka jóvoltából már Almáéktól hangos házunk, innen is köszönöm neki.
Valamint szeretném megköszönni Sicc-nek és Elianának, hogy blogot ír, komolyan mondom, ebbe a nagy szürkeségbe, ők hozzák nekem a szivárványt.
Tapírnak köszönöm, hogy újabb díjat kaptam, de nem érdemlem meg, trehány módon elhagytam a plecsnit, de majd kiengesztelem ananásszal.
Kedves babára váró Zsu, ha bármiben tudok segíteni ezügyben,(vagy másban) mert sokunkkal együtt megjártam a hadak útját, kérlek keress fel a lillencs@citromail.hu mailcímen, ez szól minden zugolvasónak is!!!
A kép sötét, de suttyomban készült, elkaptam ded elalvásának pillanatát, (véletlenül) 🙂
Napjaink
2009 november 14. | Szerző: Biborlili
Annyira belesüppedtem itt az utóbbi időben az önsajnálatba, illetve a csúcsratörésbe, hogy lassan kezdek skizoid formát ölteni, de hangulatom mindenképpen egy hepehupához hasonlít leginkább. A gyerekekről nem is írok, még mindig furcsa számomra ez a többes szám, de lassan-lassan csak felfogom, hogy újra életet hordozok a szívem alatt. Ennek már látható jelei is vannak, ugyanis Kisgombóc bizony szépen kipuklisította a hasam altájékon, és hihetetlen, de már olykor-olykor érzem a mocorgását, főként este nyugalomban, jönnek azok a számomra robbanócukorhoz hasonlítható kis bizsergések. Rohan az idő, olyannyira, hogy jövő héten már a 12 hetes uh-ra megyünk másodszületendőnkkel. Csodás állapot ez, mérhetetlen nyugalom, igazán, de igazán élvezem ezt a várandósságot. Közben meg gyönyörködöm Szonjában, hogy lesz még egy ilyen csodánk, nem hittem benne. Cucka jóvoltából Almás bulizós délutánjaink vannak, sikongatástól hango s a ház. Igazi nagylány már ded, pár napja este apja szokásos müzlis kakaóját itta és kért belőle, végre megtört a jég, gyorsan megbeszéltük, hogy akkor holnaptól esti szopi helyett,kakaó lesz, a válasz jó. Esténként apa elkészíti a kakaóját, mi összebújunk, ded bleszopálja és édesen alszik. Lassan végleg elszakad ez a csodás kötelék amit a szoptatás nyújt, hiszen már 1/nap az adag. Furcsa, közben pedig tudom, hogy okos nagylányom, érzi, hogy nemsokára a tesónak kell mindez. Szonja mindenből kiveszi a részét, lelkesen takarít, pakol, igazi nagylány, nyakában táskával, lábán nagycipővel. Egyre többet beszél, legújabb tudománya a phöööö, fogmosás, akkurátusan lenyeli a fogkrémes vizet, majd vigyorogva kiköpi a semmit. 🙂 A hétvégéinken jönne a keresztszülők minden alkalommal, ez is boldogsággal tölt el, mert tudom, hogy jól döntöttünk. Kerek ez az egész na… a nehézségek ellenére.
Enyém a lottófőnyeremény :o)
2009 november 12. | Szerző: Biborlili
Amikor az ember úgy van vele, hogy egy ködös esős napon, amikor még a lelkébe is tipornak, azt gondolja itt a vég és elkezdi ásni a gödröt a hátsó kertben, akkor mindig történik valami. Amikor már azt gondolod, hogy minden ember egy önző szemétláda, akkor mindig rájössz, hogy ez egyáltalán nem így van. Te választasz rosszul, néha belekeveredik az ocsú, de ennek is értelme van, hisz ha mindig minden rózsaszínes habos-babos lenne, akkor hogyan is tudnád értékelni?! Amikor rohadtul lent vagy a gödör alján, sokkal inkább azt veszed észre, hogy van aki még kettő tapos rajtad, mintsem arra koncentrálnál, hogy hányan nyújtják feléd a kezüket. Anno megtanította velem is az élet, hogy akkor szabad lenézni másokat, ha felsegíteni készülsz éppen. Tegnap találkoztam ám a kolleginával, nem szóltam semmit, a kötelező körökön kívül, de tudtam és éreztem hogy mérhetetlen mód szégyelli magát, hiszen benne volt abban a “sziámban” minden. Fel is szívódott gyorsan, nem is akarok erről beszélni, nem éri meg az időt. Aztán jöjjenek a szívet melengető apró örömök, az sms, hogy nézzek a postaládámba, és igen HENCSI kedves férjével Lottó-csokit dobatott be nekem, vagy a tegnapi boríték, szintén a csokival ELENtől, kedves szavak kíséretében, vagy a segítő mailek, telefonok, levelek, és igen bizony ajándékdoboz, olykor olyanoktól, akit személyesen nem is ismerek. Mindezt önzetlenül, ismeretlenül, kérés nélkül…Vagy Eliana blogja, látom magam előtt, ahogy a meghatottságtól pityereg. KÖSZÖNÖM NEKTEK, leginkább a hitet, amit visszaadtatok, a szavakkal, a felém nyújtott kezekkel, a bátorításokkal, lehet meg sem érdemlem…Ma szikrázó napsütésben sétáltunk deddel, a járda mellett a betonból kinőve ott virágzott az ibolya, ennyi kellett ahhoz, hogy mindent megértsek…
„Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket – az az
emberség.
Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába
olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás,
a felemelkedés képességét és a felemelés erényét.
A lehetetlen – méltatlan az emberhez.
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei
mellett.
Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel
tegyük.
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.”
Mérhetetlen mélabú…
2009 november 10. | Szerző: Biborlili
van bennem. Gondolkoztam, megírjam-e ezt a posztot, de azt gondolom egyrészt terápiás célzattal magam felé igen. Nomeg ez a napló Szonjának és Kisgombócnak íródik, és látniuk kell majd mennyire nem habos-cukormázas az élet. Tegnaptól jó sok zsebkendőt sírtam tele. Leginkább éjszaka és a mosogató felett, nem szeretném ha Bundi látná, érezni érzi így is. Falun gyorsan terjednek a hírek, így hozzám is eljutott tegnap. Jólmenő kollegina céltáblája lettem/lettünk. S mi jobb annál, mint több ember előtt élcelődni azzal, hogy lám Liliék, hogy legagyásodtak. Régen ütött már ennyire szíven valami, valami mérhetetlen naivság mindig azt mutatja bennem, hogy az emberek alapvetően jók. Aztán jönnek eme fülesek és csak nézek, sokminden dolgozik most bennem, a hormonok, ez a depressziós idő, és bizony-bizony a kilátástalanság is. Elgondolkozom azon vajon mennyire unatkozhat kollegina, ha ezen tud fröcsögni. Furcsa, de nincs bennem harag vagy düh, csak nagyon-nagy csalódottság, azt sem kívánom, hogy éljen át hasonlót, az álmatlan éjszakámat és a könnyeimet neki adnám, megtanítanám neki, hogy a munka nem szégyen, hogy bizony sokszor van olyan, hogy egyszer hopp, aztán kopp, hogy önhibádon kívül kerülhetsz bármi miatt a béka segge alá. 3 gyerek van, mire nevelődnek? Rúgj bele, taposd el, mert ma ezek érvényesülnek? Tudom, hogy holnap találkozom vele, mert így akarom, nem fogok fröcsögni, csak csendesen elmondom neki, hátha van még esély arra, hogy változzon…jobb emberré váljon… A kicsi lányt nem akartam, hogy érezze anya rosszkedvű, ráadásul a mai tanácsadáson le lettem tolva, 3 hét alatt 3kg-t fogytam, jelzem van miből, egyébként minden rendben, csak azért ez is bánt kicsit, hiszen már Kisgombócért is felelős vagyok. Szonja ablakában sírdogáltam, de a kicsi lány radarjait nem lehet átveri, odajött… vigasztalt…a kép magáért beszél…azóta nem sírok…csodálatos gyerekeim vannak…
(El)Nevelde
2009 november 8. | Szerző: Biborlili
Szóval nem akarom én Bundásra kenni, de azt hiszem, az ő hibájából szívunk most, mint a torkos borz. A gazdaságos áruházból kifelé jövet ded megpillantott egy pénzbedobós kisautót. Élénken emlékeztem még arra a postra, amit Cucka írt hasonló pénznyelőről. Esett az eső, én meg jól kitaláltam, hogy akkor berakom dedet a miniautóba, addig Bundi, bepakol az autóba és mehetünk is szüleimhez. Ühüm, annyi eszem volt, hogy nem indítottam el neki, de minden egyes gyere menjünkre, vad fejrázás és nemnem volt a válasz. Aztán Bundi megfogta elindultunk, ded sacc/kb úgy üvöltött, mint akinek a szülei kiverték a tejfogait, mindenki minket nézett, erre Bundi félútról visszavitte a kisautóhoz. Khmmm, mivel egymás nevelési érveit nem a gyerek előtt szoktuk átbeszélni, esetlegesen megvitatni, így hallgattam. Jött a 2. felvonás, ahol is Bundi újra kiemelte dedet a kisautóból és elindult vele, kb. 2x akkora visítással, autóba be, anyáékig vergődött, visított, nem tudtam megnyugtatni. Bundi síkideg, aztán elmeséltem neki, hogy mivel ded elérte célját a nagyjelenettel, úgy gondolt produkál mégegyet, szóval először sem kellett volna engedni neki, mert ez szerintem amolyan nyúl viszi a puskát esete. Mondanom sem kell a kishölgy van annyira rafinált, hogy azóta minden nem akajom dolognál bepróbálkozik, ha mondjuk éppen nem akar zoknit felvenni, tiszta pelenkát, vagy nem nézheti az Alma együttest, amit már kb én is fel tudnék énekelni, (itt jegyzem meg, szívesen venném ha másolna nekem valaki cd-t, mert a neten a Minimax, Szuperkukák, Helikoffer, Szülinap trió lelhető fel és kicsit már mindenemen az folyik ki, akármennyire is szeretem őket). Szóval színészi hisztérikajelenetekbe profi, főként apjánál nyomj be a play gombot, úgyhogy éppen visszanevelés folyik. Ma reggel megjelentem a pelenkázónál 2 Vuk között, dedvégterméket már nem tudtam elviselni, nos ded meg a pelenkát, így kiccsaládom összes tagja nyakig sza… lett, ezen oknál fogva, néminemű vizet fröcsköltem ded arcába, így abbahagyta a Csillag születikbe beillő Bad Boyzos vergődést. Fölényesen azt is közöltem vele kaján vigyorral, hogy kicsi tündér vannak még eszközeim, szóval lehet 1-2 csatát megnyertél Bundi alhonvéd ellen, de a háború az a miénk! Ilyen ez a popszakma na…..:)
ÜgyintézŐ
2009 november 6. | Szerző: Biborlili
Megfigyeltem, hogy az utóbbi időben bármikor is mentünk ügyintézni, vagy bárhová, mindig zuhogott az eső. Reggel Bundás kibandukolt ébresztő cigijére a teraszra, mondtam is öltözz fel, esik, aszongya cöcöcö az ágyból vooduzom és lőn. Legkésőbb fél kilenckor a laborban szerettem volna lenni, fél kilenckor nem a várost, de még a házat sem hagytuk el. Fél 10 beviharzok a laborba, Szonja majdnem utánaviharzott, de Bundi lépcsőzött pár sort vele. Szóval mindenki aki a kórházban dolgozik maszkban és kesztyűben volt, kivert a víz, jött a zabszem effektus, csajszi meg azt hitte vérvételtől vagyok rosszul, elmondtam, hogy mitől, jött az ügynökös válasz: “Félre vannak tájékoztatva a betegek.” Ühümmm, úgy tepertünk ki a kórházból, hogy azt még a kengyelfutó is megirigyelte volna. Jött az OEP, bakker én szeretek oda járni, csajszi minden papírt kitöltött, még borítékot is adott megcímezve, ideadta a telefonszámát, dedet megetette sütivel, kaptam kiskapu infókat is. Még az sem vett le a dicsfényből, hogy egyik kliens esernyőjét a székben szárította, én meg beleültem és úgy néztem ki, mint aki nem gyengén inkontinens. Elmentünk a gazdaságos bóótba, ahol ded átment plázagirlbe, le-fel grasszált egy rá méretezett bevásárlókocsival. Jó befektetés volt egy mágneses rajztábla kemény 800pínzért, azóta is elkreatívkodunk vele naphosszat. Volt némi incidens is, égtünk Bundival, mint a rongy, de ezt majd holnap kifejtem bővebben, van mit mesélni. Villámlátogatást tettünk nagyiéknál, apukámat még mindig vizsgálgatják, minden jel daganatra mutat, de semmilyen vizsgálat nem igazolja, remélem ez így is marad, most ct jön. Ded szétkapta a lakást, mit foxi a lábtörlőt, nagyszülők lelkesen asszisztáltak hozzá. Szintén esőben vissza ide, dedfej lebicsaklik a kocsiban, uzsgyi még éppen elkapjuk az ekg-t. Asszonygya lökött kollegina, bakker várjál újra kell csinálni, nincs bal pitvarod 🙂 Megadta habtestemen magát egy elektróda. Szóval írd és mond 3-ra cakumpakk végeztünk, teljesen jó időt futottunk és közben megbeszéltem Bundással, hogy szerintem Kisgombóc lány, így érzem, nem ellenkezett, szerinte teljesen jól elleszünk mégegy ilyen kis hétördöggel.:) Egyébként a kérdést szavazásra bocsátom. Ergo milye van a lába között kisgombócnak? Vagy Milyen kromoszómapárt örökölt a minimanó??? Vagy amit akartok, a helyesen tippelők között, majd kisorsolok valamit.
Ui: Háttérben megy a híradó, h1n1, itt a közvetlen közelünkben, komolyan mondom félek és nem tudom mi a helyes döntés…..lehet kiiktatom a tv-t…
Mormoginé
2009 november 4. | Szerző: Biborlili
Naná, hogy én, éjjel alig aludtam, először Bundi ment neki a szekrénynek, erre ébredtem, majd horkolt, később Szonja landolt mellettem. Amúgy is sünsünsün:) vagyok, elviselhetetlen, pattanásig feszülő pattanásos. Tudom, hogy a hormonok játéka, de attól még nem jobb a környezetemnek, hogy sárkányosodom. Álmos is vagyok, de ha lefekszem, Murphy apánk után szabadon kel ded, úgyhogy könnybelábadóan ásítozom itt. Kiakasztanak az oltásmizériával, főleg Czeizel, ha nem adom be 7x nagyobb esélyem van elpatkolni, hogy nem lesz egészséges gyerekem, az fix. Ha beadom akkor mi lesz, mert azt se tudja senki. Elültetik az emberben a félelmet és azt gondolom itt nincs jó döntés. Apának vissza kellett ma menni a kórházba újabb tüdőtükrözésre…ettől is félek. Holnap vérvétel és oep mindkettőre nagyon vágyom. Leginkább gyertyafényre, melegre, forró csokira és csendre vágyom. Meg lottó szeletre, de itt sehol nincs, van bohóc, autós, kapuciner, szamba, de lottó az nincs, pedig kívánom. Amúgy meg nem érdemlem meg, undok vagyok, mindenkivel és türelmetlen, szintén mindenkivel, kicsit befelé kellene fordulnom szerintem. Félek a felelősségtől is, hogy fogom csinálni, bírni egyedül. Tudom, hogy ez egy átmeneti állapot és el fog múlni, csak most olyan jó belesüppedni….bónuszként fáj a fejem is, szerintem a csokihiány:)
Nyulak by Eliana 🙂
Nőuralom
2009 november 21. | Szerző: Biborlili
Tegnap mivel dedet beoltottam, hogy megyünk papához és mamához, nem volt hajlandó délben elaludni. A kocsiban aludt 10 percet, de akármilyen óvatosan is raktuk le az ágyra, kinyitotta a szemét is vigyorgott, hogy mama, papa. Aztán legörbült a kicsi szája, ugyanis meglátta a bátyám, nagyon régen találkoztak, és szó mi szó bátyusom simán beállhatna akármelyik Mikulás kft-hez élmunkásnak, csak a szeme látszik az arcából. Így biza 3x indultunk el a dokihoz, mert dednél bár bevetette a süti, labda, zizi, bambi, körhinta trükköt, de lassan olvadt a jég. Így már duplán ideges lehettem. A dokihoz 2.-ként érkeztünk, de előreengedtem egy hathetes kontrollra jövő fiatal lányt, Istenem milyen kicsike volt az a fiú. Megbeszéltünk mindent, sajna kombinált tesztre el kell mennem Gyöngyösre, kész vicc amúgy, hogy még a megyében sem csinálják, főleg, hogy életemben nem voltam Gyöngyösön:) Na jó talán osztálykiránduláson, még a 80-as években. Közölte, hogy mivel genetikai uh, így hüvelyi lesz. Lementünk az uh-ra, közben felhívtam a szüleim, ded már vigyorgott és dumált, mint aki felhúztak. Az uh előtt kb. 4x pisiltem, mindenki engem röhögött, jovanna szólt a doki, hogy mindenképpen pisiljem ki magam. Aztán megjött doki, bementünk. beizzította gépet és mondta, hogy feküdjek le, én meg bokáig letolt gatyával hanyattvágódtam 🙂 Ő meg csak lesett, aztán leesett neki, hogy hüvelyi uh, akkor talán vetkőzzek le, meg hoz egy zsámolyt a fenekem alá. Aztán mint kiderült van a méhemben egy rakat mióma, kész csoda, hogy teherbe estem, höhö tudom, de így már nincs jelentősége. Kisgombócot nehezen lehetett aktivitásra bírni, békésen aludt, de muszáj volt nyakirendőt nézni, így felébresztette a doki, hát jól felháborodott és az arca elé rakta a mancsait. Mindene tökéletes, ezt kb 25 perc alatt tudtuk meg, szegény doki meg csak szabadkozott, hogy hááát igen ne haragudjak, de muszáj… Aztán közölte, hogy nem meri 100%-ra mondani, de tudom, hogy ha ő kimond valamit az úgy is van, de ismét kislányt hoz nekünk a gólya.:) Bundással csak vigyorogtunk, éreztük ezt mi… Még mindig hihetetlen számomra az uh csodája, hogy egy alig 7 cm-es babának nézzük a bal középső ujjpercét, meg a szívereit, agyát stb…
Visszamentünk Szonjáért, aki addigra komplett lefárasztotta a családot, új szó pittyeg. Ugyanis anyuék savanyúkáposztát tapostak és éppen forrt, Szonja meg nonstop oda rohangált és feltartott mutatóujjal ismételgette apukámat, miszerint pittyeg:) Mondanom sem kell hazafelé aludt, mint a bunda, én meg fél éjszaka fent voltam vigyorogva, azt hiszem most fogtam fel igazán nem is olyan sokára újabb gyermekünk születik….
Oldal ajánlása emailben
X