Első munkanap
2010 február 4. | Szerző: Biborlili
Hát banyek tényleg olyan volt, mintha nem 14 (jesszusmaria) éve dolgoznék ezen a munkahelyen, hanem ma lett volna életem első munkanapja. Hajnal kettőtől már az órát néztem, aztán naná, hogy negyed 7-kor úgy keltem, mint akit fejbevágtak gumikalapáccsal. Kezdésként végigültem egy röpke 2.5 órás értekezletet a költségvetés, infláció, GDP bermuda háromszögben. Aztán meg már repült az idő, fél kettőkor rámszólt a főnök, hogy mostmárakkor tegyem le a seggem, mert baj lesz. Letettem, és aláírtam vagy 600! receptet. Kaptam extrákat, Toffie szelet, habos süti, csoki, szóval sürgően hízásnak fogok indulni, ha ez igy megy tovább. Reggel Szonja a radarjaival megébredt és nem akart dolgozni engedni, hát nem mondom, hogy nem facsarodott össze a szívem. Délben meg nagy bután Bundásom behozta, ahogy jöttek az ebédért, hááát hazafelé végigüvöltötte anyázva az utat, szerintem Bundás nem kevésbé anyázott. Ahogy felöltöztette, bakker azt a pacuhaságot, tisztára mint akit valami szél fújt össze. Három után ahogy hazaértem éppen nagy altatásban voltak, két óra alatt sem jött össze Bundinak, nekem 2 perc volt. Most mindketten alszanak 🙂 Fél óra volt, amíg összepakoltam az atomtámadás maradványait szerte széjjel a lakásban, ez más nem lehetett. Bundás közölte, hogy elszenderedik kicsit, (horkol, mint állat) mert muszáj pihennie, nem egyszerű ez a gyedes lét neki. Azért nem rossz, hogy holnap már péntek, de van egy sanda gyanúm, hogy ennek, most Bundi örül a legjobban. 🙂
Jham és Zsuci, nincs kakis pelus, gyerek hófehérbe öltöztetve várt itthon, szóval nyuggiii 🙂 Ügyesen ellensúlyozva a hegynyi mosatlan edényt )
Hó-hó-hó hóóóóó
2010 február 2. | Szerző: Biborlili
Nyaszóval az úgy volt, hogy betemetett minket a hó, és ezt bizony nem jelképesen és nem virtuálisan értem, cirka 60cm égi áldás alól ástuk ki magunkat, mint a vakondokok. Azt azért hozzá kell tennem, hogy felettébb élveztük a a hóállást, hóember építést, alagutazást vagy fürdést a hóban. Innen üzenem Cuckának, hogy igenis lehetett építeni belőle. Két pöppetnyi probléma volt mindössze, az egyik az, hogy Bundás úgy bevágott a hóba és megfürdetett. hogy ded azt hitte éppen legyilkol és elkezdte ütni a Zapját. A másikban én voltam a hunyó, ugyanis ismét elhagytam dedet a szánkóról, de olyan sikeresen, hogy észre sem vettem és át is húztam rajta a szánkót. Sokmindent kibír a gyerek na, pl megfogta a kocsmabüfében a konvektort, és fakír az esti fürdésnél vettem észre, hogy van két kis piros csík, hajmosásnál bezzeg üvölt, mint a fába szorult féreg. Egyébként meg mászókorszakát éli, úgyhogy újabb lakásátrendezés van, a leghajmeresztőbb a kisasztal, azon kisszék azon ded, meg se mertem szólalni, nehogy attól zuhanjon le. Nem zuhant, rákapott az izére, mi meg a lábon kihordott infarktusokra.
Ma hajanl hétkor mennem kellett orvosi alkalmasságira, megnéztem a hőmérőt -20 kereken, a könnycseppnek nem volt ideje legördülni az arcomon, félúton megfagyott, szerintem hamarosan sarki rókákkal is találkozunk, mondjuk a Gömör abc előtt. Dokinéni röhögve ugyan, de alkalmasnak nyilvánított. Átgurultam a tanácsadóba is, végre hallgattunk szívhangot, jaj, de jó érzésé is, nem még mindig hihetetlen, hihetetlen na… A súlyomra marha mód büszke vagyok 23 hét alatt 2.5 kg, főleg úgy, hogy az égegyadta világon semmit nem tettem érte.
Szóval holnap után meló, hááát tegnap kicsit könnyezve mostam ki a mundért, de ha így kell lennie, hát így kell lenni, kicsit talán jót is fog tenni nekem, de már most hiányzik ez a kis prücsök.
Felviditó
2010 január 30. | Szerző: Biborlili
Hát érdekes hétvégénk van, kiskisasszony bekapott valami vírust, igy minimáldiétát tartunk, ma már verte a hűtőt hammáért, de kellett a szigor, tegnap nem volt toppon. Belízingelték ma a keresztanyjáék, fél nyolckor hozták haza, vacsi, tea és már alszik is, kb, mint aki lefutotta a maratont, holnap azé’ megkérdezem majd, mit csináltak a kölökkel. 🙂 Holle anyó ma nálunk túlórázott cirka 40cm hó zuhogott le szó szerint és állítólag, holnap is műszakol mifelénk. Vazzeg mit láttam, hókotrót az utcánkban, kb 1 mp-re az ablakból, 70-el, felemelt lapátokkal (!) villogva, hogy lám-lám erre is járok, az idén 2x, az elsőnél az árokban kötöttem ki, hüle Sanyi, a kotróvezető poénnak szánta.
Nade, miért is felvidító. Nagy gyereknélküliségemben olvasgattam ám blogokat, nem mintha egyébként nem tenném, csak most olyan komótosan, ráérősen, teázgatva, átgondolva. Meg kellett figyelnem, hogy szarban vagyunk, nyakig. Először azt hittem, hogy csak nekünk keverte valaki ilyen morbidul a lapokat, de kattintásról-kattintásra rá kellett jönnöm, hogy mindenkivel van valami, valami rossz, valami depi. Ki besokall és nem ir, kinek a gyerek beteg, kinek betevője nincs, ki fogyókúrailag bebűnözik, ki gyermeket vár(na), ki a hercegét, kinek az anyja, kinek a pap, kinek a papné. Sok volt nekünk ez a tél, szó szerint sokk. Soha nem éreztem még ilyen hosszúnak én sem, húú ez a január, mint 3 december egyben. Jönnek a problémák máshol is, s mint mindig mindenkinek a sajátja a legfájóbb, legkilátástalanabb, hiszen ott csücsül a közepén.
Blogtársadalom, aki azt mondja nincs, hazudik, hiszen most is jött az ötlet, ébredj, kelj fel, ajándékozzunk, adjunk díjat, fussa körbe a csöppet sem kicsinyke blogvilágot. Naná, hogy beszállok én is, sőt azt sem érzem most problémának, hogy kreativitásom a kinti hőfokkal vetekszik, erősen mínuszban mozog. Megoldom, meg hát. Hiszen a bloggerek ismét kitaláltak egy léleksimogatót, játék-játék -játék.
- 1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
- 2. Az első 3 ember, aki kommentet ír ehhez a bejegyzéshez, saját kézzel készített ajándékot kap.
- 3. Ezt az ajándékot, az elkövetkező 365 napban kell eljuttatni a szerencsés nyerteseknek
- 4. Előre kell fizetni úgy, hogy ezt a felhívást közzéteszitek a blogotokban
Tudom, hogy sokan “csak” olvasnak és nem vezetnek blogot, számomra azok az ismeretlenek is éppoly kedvesek, szóval ha úgy alakul, leszek akár szabályszegű is, csak nem tiltanak ki.
Rugóláblánykám követeli a napi kedélyjavítónkat, szóval bár nem a szívem csücske, eme kedves pár, mégis azt gondolom, talán nektek is kisüt a nap pár percre, táncoltok, vigyorogtok, vagy éppen könnyeztek, ahogy én is, szóval tekerjétek fel a hangerőt, mert TŐLEM BÁRMIT KAPNI BOLDOGSÁG!! 🙂 (KLIKKK)
Hajnalhasadás
2010 január 29. | Szerző: Biborlili
Péntek hajnal 4.30, telihold, Északi középhegység, -15fok, vakkantgató vahúrok, horkoló Bundás.
- Anya!!!
- Tessék kicsim.
- Fáááj.
- Mi fáj?
- Nyunyu.
- Levegyük a pelust?
- Le.
- Szólsz ha pisilni kell jó? Bilibe pisilünk.
- Jó.
- Anya…pisi…
Anya felkel, pisi a bugyiban,átöltöztet, ismét megkéri dedet, szóljon ha pisilni kell. a komplett öltözést lejátszuk még1x.
- Szonja alvás.
- Anya ,kéjem kaka..(kakaó) és mimi (minimax)
Megcsináltam, megissza,miután megértetem vele, hogy hajnalban nincs Minimax. elaludni látszik, én is. Hirtelen felugrik:
- Jujujujuuuujjjj kaka,
- Várj hozom a bilit. B+ Bundi telepakoltad a bilit játékkal.
Kapom az áldást a tenyerembe, gatyájába, közben jujgat, Fürdés, már világosodik, fél hét, mosogép duruzsol, alvás nuku.. Bundi tőlünk mindezt 10 cm-re horkolta végig. 9-kor ébred, mi deddel mesét olvasunk.
- Jól aludtatok csajok?
Nincs válasz, csak durcin néz rá 2 arc s villog 4 kék szem. 🙂
Apa pánikhangulatban
2010 január 28. | Szerző: Biborlili
Hát kissé, hogy is mondjam olyan izé nálunk a hangulat tegnap óta, apa mérgezett egér módjára pánikol és néha bizony el kellene neki egy talicska Andaxin. Tegnap ugyanis kiderült, hogy 99%-os valószínűséggel jövő csütörtöktől újra felhúzom a fehér gúnyát. Nem, nem hógolyó leszek a farsangon, senem hentes, hanem belépek az újra dolgozom programba. Tudom, hogy a fehér kövérít, de jelen állapotomban most az a legégetőbb problémám, hogy bármibe beleférjek, ami fehér és nem a liszteszsák névre hallgat. Az 1% tulajdonképpen az orvosi alkalmasságom, de remélem ezzel nem lesz gond, rendes a céges dokink. Azt persze gondolom nem kell ecsetelnem, hogy nem karrierista mivoltom miatt húzom fel a mundért, hanem aljas anyagi indokok vezérelnek. Nem mondom, hogy nem hezitáltam sokat, de nagyon kell a pénz, így próbálom a pozitív oldalát nézni, csak 3 hónapról van szó, valamint biztosan jót tesz nekem egy kis “más” világ, gy újult erővel vághatok majd bele a kishugival való babázásba. Szonja szempontjából biztosan jó lesz, hogy kicsit nem lát, amolyan felkészítő ez arra, amikor majd eltűnök pár napra és egy üvöltő csomaggal térek haza. Bundi, nos be nem vallaná, de oltárira be van szarva. Tegnap beszélgettük, hogy mettől-meddig dolgozzam és mondtam, hogy mi lenne h 4 napig du 4-ig és mondjuk pénteken hamarabb hazajönnék, hát sokkot kapott, gy marad a 7-15 intervallum. Egyre többet látom, hogy maga elé réved és vakarja a fejét. Ma és tegnap ügyintézni voltam, ők pedig itthon, ennek örömére kiskisasszony beette apját, gy 6 db!!!!mandarint 2dl tejjel öblített le, előírt fosás. Ma arra jöttem be, hogy Bundi épp magyarázza dednek az új napirendet, miszerint jövő héttől kizárólag hét előtt és három után lehet kakálni 🙂Ded meg lelkesen eregette illatait a pelenkázón, azt nem mondanám, hogy bólogatott. Szóval szegény Bundikám halántékon deresedik, de nekem így is bejön, azért bekameráznám a kispapának a kérót, lenne min derülnöm...káröröm és ?…:)
Ded don Corneole sapkájában, naná, hogy az asztal tetején
Fogyiklub
2010 január 24. | Szerző: Biborlili
Tegnap esti dedpancsolás közben, kisebb dagály keletkezett, ami feltünt nekünk. Ded soha nem volt egy egyszálbél, bordakocogtató egyed, de most látványra elszaladt vele a mérleg nyelve. Konkrétan a hátán is hurkák fodrozódnak. Gondoltam fürdés után mérlegeljük a valóságot. Nem kicsit esett le az állunk, amikor a csupasz kishölgy kerek 14kg-t nyomott. Azonnal megnéztem mikor voltunk utóljára mérlegelésen, október végén, azóta magára tapasztott 2kg bébihájat. Namármost, bőszen tologatja ki pocakját, rá még nem jellemzőek a drasztikus fogyókurák és az anorexiára való hajlam és lehet túl nagy feneket (höhö) kertek a dolognak, de ded karcsúsitáson vesz részt, nem kevésbé erotikusan gömbölyödő szüleivel együtt. Bundi mentette a menthetőt miután ded 2x is rottyantott a mérés után, de én villogtattam a kiguglizott táblázatot miszerint 14 kg az ő esetében valóban a felső határ. Tény túl sok kenyeret és tésztát eszünk, és bizony voltak nekem nem kis önértékelési problémáim sihederként súlyomból, mert biza az álomhatáros 50kg, engem már 6.-ban utólért, eme eset kapcsán gimibe már nyári fogyókúra után mentem. Szóval ma reggel rohadt dögként feleadag kenyeret kapott, erre besztrájkolt délben és nem kellett az ebéd, csak a süti ment volna, azt meg csak 1 szeletet adtam. Alvásgondján enyhítendő, emésztést elősegítendő sétára indultunk, nem mondom meg hova kívántam a sziesztám helyett, de hazaérve ded rögtön hátast dobott és 10mp szintidő alatt elaludt. Ne értsetek félre, nem fogok kalóriákat számlálni, csak szeretném, ha egészséges (testi-lelki) ember lenne. Nagyon sokat nőtt is az utóbbi időben, biztos, hogy most a tél és ünnepek miatt is többet evett, sőt már tudatosan választja ki mi az ami fogára való és mi az amit nem szeretne megenni, nem tömöm édességgel sem megeszem előle, egyszerűen ilyen kis ducigéneket örökölt mint mi, odafigyelőbb leszek, az ő érdekében és szerintem ez így helyes vagy túlreagálom?
Legújabb hobbi, Szonja énekel
Gombócleső
2010 január 23. | Szerző: Biborlili
Tegnap ismételten Kisgombóclesőben voltunk doktor úrnál. Előtte Garami kisasszonyt leadtok a nagyszülőknek, hát adott nekik melót rendesen arra a 3 óra hosszára, azt mondanom sem kell, hogy az alvásidő, mint olyan, egyáltalában de nem volt fontos számára. Közben hívott Nagyfehir, hogy s mint gurulok már, minden rendben e házunktáján és különben is, legyek szíves nem eltűnni, mint Petőfi ködben. Szivet melengető beszélgetés volt. Nade, ugorgyunk vissza a kórházhoz, a takinéni, úgy döntöttek, hogy fagyasztással próbálják csökkenteni a várakozó pácienslétszámot, sikerrel, mert 4-en voltunk összesen, kabátban üldögéltünk a nagy szellőztetés közepén a váróban. Azt már nem részletezem, hogy klotyómenet közben fő a higiénia felkiáltással, ott is minden ablak nyitva, hogy majd be fagyott a befagyni valóm. Doktorbácsi jött, vizsgált, minden zárva, csak a kukkerolós gépet rúgtam fel, majd lekocogtunk az uh-ra. Közben az emeleten többen érkezhettek, mert cirka 1.5 órát vártunk pislákoló neonfénynél, míg hallottunk a köpenysuhogást. Uh előtt persze megint alkottam, ki ha én nem, úgy bekerültem dokibá’ mögé, hogy csak Bundit látta, így azt hitte megszöktem. Kisgombóc paraméterei rendben, szép hosszú combokkal rendelkezik és láthatóan jól feltalálja magát az új kéróban, éppen koraesti jógaedzését tartotta, mindkét kar és láb!!! a fej fölött, így édes kis pofikáját alig-alig mutatta meg, jó nagy a szája és folyamatosan beszélt a doki szerint (nyelte a magzatvizet), leginkább egy szélescsőrű folyamatosan hápogó kiskacsára emlékeztetett, vagy egy kifordított bundakesztyűre. Dokibácsi nagyon küzdött a 4 végtaggal, hogy kapjunk egy pofifotót és két gyönyörű kép sikeredett a nemkülönben csinos méhlepényemről, úgyhogy azt hiszem eme átmenetileg használatos, majd kidobandó szervemet nem teszem most közszemlére. A lényeg úgyis az, hogy minden rendben kisasszony jól ketyeg, olyannyira, hogy legközelebb csak a 29. héten kell mennem, ha nincs semmi panaszom. Ámen.
Antitelefon
2010 január 20. | Szerző: Biborlili
Szent elhatározásra jutottam, nem veszem fel többet a telefonomat. Az elmúlt napokban nonstop rosszabbnál-rosszabb híreket kaptam, mindegyiknek az így is lyukas pénztárcám látja kárát, szóval nem és nem és ne is erőlködj. Anno Szonjával már akkora pocakom volt, hogy nem hagytak vezetni tanulni, így a kreszig jutottam, igenám, de lejárt az erre fordítható két év. Most mindenfelé nagy levelezésben vagyok, így írtam a közlekedési felügyeletnek is. Tegnap hívott egy magas barna hang, hogy megkapta a léccilécci adj még időt nekem levelem. Kaptam fél évet, jham, de arra, hogy újból letehessem a kreszvizsgát, ha nem mehetek mégegyszer tanfolyásra is. Asszongya jó lesz-e így, jham, frankó. Rá 10 percre hívott a főnöknőm, és ezzel a mondattal indított, hogy beleköptek a levesünkbe, ühüm őfőpolgármestersége nem akar visszavenni most arra a pár hónapra dolgozni, mert ez nem szokás, ő meg a szokások rabja, azért ezt még én sem veszem be leülök még vele beszélgetni. Hívott a kedvenc bankom, itt már majdnem vinnyogtam, záróegyenlegem mínuszba lendült hitelügyileg, megkérnének, toljam be a képem és fizessek, höhö. Újabb telefon, biztosító, életbiztosítás zárolva, mert nem árultam el, hogy terhes vagyok…mi van????eléggé nehéz lenne rejtegetni. Töltsünk ki eü nyilatkozatot, megnéztem a nyilatkozatot, még a bugyim masnijának színét is kérik…első kérdés, mennyi az ön vérnyomása most…. vazzeg 220/120, így ezt olvasva. Na ezek után odaadtam dednek a telefonom játszani, aki csak lesett, mert ez egyébként tabu nála. Ma felforgattam a lakást, ded segített, szétszedtünk mindent, ki szeretném szoktatni a kiságyból erre ma egész nap abban játszott. Jöttek ma számlák, biza majd ki folytak a ládikából, emelték Bundi gyedét 2900 pénzzel, bruttóban, és ennek örüljünk?!Jött telefonszámla is, kiakadtam. Meggyújtottam a kedvenc illatgyertyám, úgyhogy mától füstjelekkel kommunikálok. Relax van, meg mantra, nem vonzom be a rosszat, nem vonzom be a rosszat…Ki a pitsa monda, hogy 2010 jobb lesz???..Lélegezz mélyeket ki és be….ki és be……Nem nem úgy, mint egy dühöngő bika…:) Csokiiti akarok az idegeimre , de izibe!:)
Utolsó bejegyzés
2010 február 4. | Szerző: Biborlili
Kedves olvasóim, barátaim!
A blog bezár, legalábbis itt az nlc-n kicsi lett nekem a hely, ezen oknál fogva elköltöztem.
Ezek után Itt ))))
Várlak Benneteket, öleléssel Lili
Oldal ajánlása emailben
X