Hopp és Kopp

2009 október 20. | Szerző: Biborlili |

 Fura kettősség van bennem, egyrészt ez a fene nagy boldogság, a lányom és a picike testvére miatt, másrészt meg a teljes kétségbeesés. Ma voltunk tanácsadáson, megkaptam a kismamakönyvem, hááát egy fehér füzet, már ezen is spórol állambácsi, emlékszem Szonjával még szép babás volt, gyorsan lezavartak, rutinos vagyok, nincs már kérdés, nincs már annyi félsz bennem, hagyom, hogy minden szépen haladjon a medrében. Egy füst alatt Szonja megkapta a 18 hós oltást, kézenfogva dokinénivel mindenütt szétnéztek, egy nyikkja nem volt, sőt még ő vigasztalt egy kisfiút. Annyira imádom benne, hogy ilyen talpraesett, nincs benne semmi félsz, örök optimista és hihetetlen barátságos. Egyetlen ciki momentum, hogy egy kismamától kakaós sütit kunyizott 🙂 11kg és 80 dkg, 84cm.

Szopi! Hááát nincsenek top éjszakáink, a reggeli szopit ügyesen elhagytuk, nem épp egészséges életmód nevében rr-rel váltottuk ki, nem, nem Rubint Réka, hanem Reggeli Rudi. Az elalváshoz még igényli, így a déli-esti maradt, az éjszakait szintén elhagytuk. Hááát nem volt egy sétagalopp, de megoldottuk. Igazából annyi mindent olvastam a terhesség alatti szoptatásról, így olyan 80% annak az aránya, akik azt mondják, hogy mehet. Én amolyan kecske is jól lakjon és káposzta is megmaradjon alapon felére lecsökkentettem, azt hiszem, szép teljesítmény Szonjától is, most pihenünk egy kicsit, szívszaggató ám látni ahogy ordít érte, szóval egyenlőre ennyi.

Bundást még mindig nem fizették ki, és előre láthatólag nem is fogják 5.-ig, teljesen kivan idegileg-agyilag. Alkalmi munka nincs, szerencsére a Gyed intéződik, de abból is nem tudom mikor lesz pénz…Mára már én is kivagyok, ugyanis addig konkrétan 0ft-unk van és a csekkekről nem is beszéltem. Azért olyan embertelen, hogy csak gürcöl az ember és nincs értelme, hogy mi lesz az elkövetkezendő két hétben.. fogalmam sincs… nem is gondolok bele….

Apukámnál találtak valamit a tüdőszűrésen, befektették a tüdőkórházba, most folyik a kivizsgálása. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni, nem egyszerű. Anya nem jött el hozzánk, megértem, már nem is erőltetem…

Szóval ezek vannak, vegyesen, ambivalensen, élünk, mondjuk azt ne mondom, hogy virulunk…