Nőuralom

2009 november 21. | Szerző: Biborlili |

 Tegnap mivel dedet beoltottam, hogy megyünk papához és mamához, nem volt hajlandó délben elaludni. A kocsiban aludt 10 percet, de akármilyen óvatosan is raktuk le az ágyra, kinyitotta a szemét is vigyorgott, hogy mama, papa. Aztán legörbült a kicsi szája, ugyanis meglátta a bátyám, nagyon régen találkoztak, és szó mi szó bátyusom simán beállhatna akármelyik Mikulás kft-hez élmunkásnak, csak a szeme látszik az arcából. Így biza 3x indultunk el a dokihoz, mert dednél bár bevetette a süti, labda, zizi, bambi, körhinta trükköt, de lassan olvadt a jég. Így már duplán ideges lehettem. A dokihoz 2.-ként érkeztünk, de előreengedtem egy hathetes kontrollra jövő fiatal lányt, Istenem milyen kicsike volt az a fiú. Megbeszéltünk mindent, sajna kombinált tesztre el kell mennem Gyöngyösre, kész vicc amúgy, hogy még a megyében sem csinálják, főleg, hogy életemben nem voltam Gyöngyösön:) Na jó talán osztálykiránduláson, még a 80-as években. Közölte, hogy mivel genetikai uh, így hüvelyi lesz. Lementünk az uh-ra, közben felhívtam a szüleim, ded már vigyorgott és dumált, mint aki felhúztak. Az uh előtt kb. 4x pisiltem, mindenki engem röhögött, jovanna szólt a doki, hogy mindenképpen pisiljem ki magam. Aztán megjött doki, bementünk. beizzította gépet és mondta, hogy feküdjek le, én meg bokáig letolt gatyával hanyattvágódtam 🙂 Ő meg csak lesett, aztán leesett neki, hogy hüvelyi uh, akkor talán vetkőzzek le, meg hoz egy zsámolyt a fenekem alá. Aztán mint kiderült van a méhemben egy rakat mióma, kész csoda, hogy teherbe estem, höhö tudom, de így már nincs jelentősége. Kisgombócot nehezen lehetett aktivitásra bírni, békésen aludt, de muszáj volt nyakirendőt nézni, így felébresztette a doki, hát jól felháborodott és az arca elé rakta a mancsait. Mindene tökéletes, ezt kb 25 perc alatt tudtuk meg, szegény doki meg csak szabadkozott, hogy hááát igen ne haragudjak, de muszáj… Aztán közölte, hogy nem meri 100%-ra mondani, de tudom, hogy ha ő kimond valamit az úgy is van, de ismét kislányt hoz nekünk a gólya.:) Bundással csak vigyorogtunk, éreztük ezt mi… Még mindig hihetetlen számomra az uh csodája, hogy egy alig 7 cm-es babának nézzük a bal középső ujjpercét, meg a szívereit, agyát stb…

Visszamentünk Szonjáért, aki addigra komplett lefárasztotta a családot, új szó pittyeg. Ugyanis anyuék savanyúkáposztát tapostak és éppen forrt, Szonja meg nonstop oda rohangált és feltartott mutatóujjal ismételgette apukámat, miszerint pittyeg:) Mondanom sem kell hazafelé aludt, mint a bunda, én meg fél éjszaka fent voltam vigyorogva, azt hiszem most fogtam fel igazán nem is olyan sokára újabb gyermekünk születik….