…
2009 december 4. | Szerző: Biborlili
Beszéltem apa orvosával…megjött a szövettan…pozitív…tüdődaganat…holnap el kell mondanom neki…minél előbb kezelni kell…
“A Jóisten mielőtt
elküld egy nehézséget hozzád, mindkét kezével méregeti, mindenható szemével
megvizsgálja: vajon nem nehezebb-e, mint amit Te elbírsz. Aztán kegyelmével
megillatosítja, áldást ad hozzá és barátokat. Így érkezik a terhed, ezért nem
kell attól tartanod, hogy nem bírod el!”
2ó54p
2009 december 4. | Szerző: Biborlili
Hát evvan, kidobott az ágy, mondjuk Bundi szerint, azért mert már 22h-kor javában hortyogok. Szerintem meg azért, mert annyi, de annyi gondolat kavarog a fejemben, amitől nem tudok aludni. Úgyhogy most jól iderakom Nektek mind, nehogy már csak nekem legyen karikás a szemem. 🙂
Védőoltás. Köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólást, ezektől függetlenül szerdán mentem a szüleim védőoltásáért és kértem egyet magamnak is. Jövő szerdán lesz itt, azért ez vicc szerintem, nem tudom hányszor gondolom meg magam addig. Még mindig nem tudom Szonja megkapja-e, az apja már struccpolitikát folytat, ergo oltás témáról nem hajlandó beszélni velem. Ha valaki ilyen picit oltatott kérem ossza meg velem. Ma beszélek apukám orvosával, holnap jönnek és meg kell tárgyalnom vele, hogy beadhatom-e neki az oltást, valamint a szövettan eredményét…Tegnap a bátyám is közölte, hogy egy anyajegy a homlokán megváltozott, valamint magas a cukra, vérnyomása…abba már nem gondolok bele mi jöhet még.
Délután 4-kor kaptam egy telefont, kolléganőm hazament és ott találta az 56 éves férjét felvágott erekkel, létszámleépítés miatt kirakták a munkahelyről. Hihetetlen, hogy mennek életek tönkre körülöttem, hogy sok-sok ember azért nem élhet, úgy ahogy szeretne, mert nincs rá pénz. Én is megkaptam, hogy mire vállalunk még egy gyereket. Aztán felnyitotta egy kedves barátom a szemem, hogy valószínűleg éppen azért jött ez a kis élet most hozzánk, hogy erőt és lendületet adjon, Szonjával együtt, nélkülük nem bírtuk volna, most meg kellő öniróniával tudjuk kezeli a helyzetet. Éssss Bundi megkapta a gyedet igaz még csak papíron, én pedig az első fizetésem.
Drámai élt elvenném egy kicsi humorral. Kalandos esténk volt, a napokban, Bundi gyerekszobát szellőztetve felejt, este 10-kor félálomban valami patkányszerű kocog a nappaliban, velőtrázó sikolyt kiadok, Bundás infarctusközeli állapotban, ded megébred és rögtön átlátva a helyzetet Cica felkiáltással elkezdi kergetni a célszemélyt. Állat futkos mindennek, ijedtében a közel méteresre nyitott ajtón sem talál ki. Ded még fél órát keresi, ágy alatt itt-ott. Hajnal 4 eszeveszett robaj a főzőfülkében, leszakadt a fali asztal. Az az asztal amit aznap csinált Bundi, 4 év ígérgetés után, az az asztal mit kérdeztem, hogy nem fog leszakadni, nem kellene odacsavarozni jobban? Az az asztal, amire állította Bundi fizikai törvények elmagyarázása után, hogy ráül a 120kg-jával és azon fog vacsorázni. Az az asztal, amin a leszakadáskor egy db sótartó volt, persze a kedvenc szemetesem összetörte. Nem, nem sértettem férfiúi hiúságát, az “én megmondtam” mondattal, pedig de, én megmondtam. 🙂
Csak, hogy röhögjetek megérkezett a neten rendelt karácsonyi ajándék dednek, takarítószett, ühüm a porszívó teljes 10cm, a felmosó, seprű és társai lemérhetetlenek, jelzésértékűen a lapát olyan evőkanálméret, igen, én vagyok a hülye, vállalom. Mentségem nem volt méretezés, eladó szerint legyek boldog a liliput ajándékkal. nem vagyok..grrrr….
Tegnap becsengetett a postássrác és közölte, hogy a fél város küldeménye a miénk, szóval ezúton köszönöm Ádámnak és Barninak, a sok-sok cicás mindenséget, a cicás naptárt ki kellett menekítenem ded mancsaiból, mert majdnem darabokra szeretgette.
Apropó szeretgetés, tegnap este, együtt hentergetünk deddel, egyszercsak odakucorodik a hasamhoz, hallgatózik, vigyorog. Majd közli, hogy teeees (tesó) és egy cuppanós puszit ad a pocakomra. Hááát elbőgtem magam, hihetetlen milyen kincs birtokában vannak, soha nem kértem még tőle a pocakomra puszit…valamit tudhatnak ezek a csajok…
Na alvás van, 3ó24p, pálpusztai:)
Mozartszonja csíkosban komponál 🙂
Felbosszantva
2009 december 2. | Szerző: Biborlili
Ááááá két napja fővök a levemben, komolyan mondom egészségügyben dolgozva, ki merem jelenteni, hogy ezek hülyék :D. Panaszáradt jön, szóval akinek van ebből éppen elég az ugorgyon. Tegnap 8-ra tanácsadásra kellett mennem, már ettől a szótól is megy felfelé a vérnyomásom, bónuszkét tegnap 5-től fent volt virágszálam, jön a 4 utcsó foga egyszerre, szóval üde és kipihent még gondolatban sem voltam. Kislattyogtam, sehon-senki, kivéve a betegek, mert má’ miéne egy légtérbe. Nem az én védőnőm volt, hanem egy frissen visszajött, egygyermekes, első gyermekét szülőágyon elvesztő, szóval extraparás, extraalapos. Mondom vérnyomást mértem otthon 130/70, hóóó az sok, szedek rá valamit??? Sok, mié??? Na ez sok, na mi volt kevés, naná a súlyom, újabb 2 kg leszaladt. Cöcöcö nem jó ez így…uh rendben, pisi rendben…asszongya nem érzek még magzatmozgást? Mondom, de áá az nem lehet, vagy lehet , de sokkal nagyobb terhes vagyok akkor, ami a hasamon is látszik. Namármost, Kisgombócot néha igenis érzem, mert szerintem a 2. gyereknél már hamarabb észrevesszük a jeleket. A doktornőt nem vártam meg, 17.-én afp ect, asszonygya és menjek be utána terhesgondozásra, meg január első hetén. Vazzeg ezeket teljesítménybe fizetik???Legyen alapos, de panaszmentes vagyok, vérnyomást, vizelete, mérleget itthon is meg tudom nézni.
Ma telefon Gyöngyösre, kérem a kartonozót, eredmény ott nincs, hívjam a labort, ott nem is lehet, hívjam a genetikai labort, de csak délben, de úgysem mondják meg, hát nem is, mert jövő héten lesz eredmény. Jham és ezt figyeld, a kombinált tesztet Gyöngyösön 12 hetes afp-nek hívják…becarás.
Tovább is van, mondjam még?? Apunak és anyunak megjött a védőoltása, érte kell menni, de beadhatom-e apunak a tüdőmizériában, mert szombaton jönnek fel Mikuzni, jó kis ajándék, úgyhogy az ő orvosát is körözöm.
Ma bemegyek az intézetbe, közli a főnővér, hogy a héten adassam be az oltást. Nem, ám, hogy féltünk gondold át, nem -e kellene. Mondom nem…asszongya, bunkó felelőtlen szaranya vagyok meg fogok dögleni. Mondom kösz, de mivel senki nem vállalja fel, ha mondjuk emiatt lesz beteg gyerekem, inkább nem, legalábbis most ezen az állásponton vagyok, összevesztünk, jött a halott kismamával, Szonjával, mindennel. Kiakasztott, szóval pszichésen fáj a fejem, kapar a torkom, zúg a fülem. Eléggé aggaszt ez az egész kérdés ilyen beszólások nélkül is…Így, hogy leírtam már távozott is a gőz:)
Minidackorszak, egy lépést nem megyek tovább vágod muter???
Cicacsoki
2009 november 30. | Szerző: Biborlili
Hát ma jót nevettem kicsi lányon, aki éppen alszik ám, tadadadada. Történt ugyanis, hogy mivel itt északon is kisütött a nap, gyalogszerrel vágtunk neki a napi sétánknak. Ded ma sem volt túl lelkes, de megyünk cicát nézni felkiáltással robogott is velem. A cica nálunk az idol, a főfőattrakció, legyen bár képen, rajzon, ruhán , élőben. Namármost én nem tudom a mi kis utcácskánk mikor macskásodott így el, de 3 lépés után tuti találkoztuk eggyel, akit 5 percen át lehetett csodálni. Galád anyaként a végén már húztam a dedet, hogy végre lehuppanhassak kicsit. Mivel minden nem ismert és dednek ufo-ként azonosuló tárgy nálunk cica, így a következő esett meg velünk. Bementünk az intézetbe, ded lelkesen magyarázott a nővérpulton, majd egyszer csak megjelent egy üzletkötő pacák, nem kicsit volt malacképű és az amolyan könnyebb átugorni, mint megkerülni kategória, 56 fogas mosollyal. Ded úgy megijedt, hogy hüppögni kezdett, pacák előkapott a zsebéből 1 db köszönöm csokit és odaadta dednek. Ded ama csokifun, mint anyja, így lekenyereződött, és mivel ilyen csokit még nem evett, legyűrt és szólt a fickónak, hogy “kérsz cica” fickó néz, ded toppant és újraközli “kérsz cicacoki”, aztán ürge izzadtan kotorászik a zsebében, de nincs több cicacsoki, ded hüppögve elvonul. Én úgy röhögtem, hogy azt hittem bepisilek. Mondjuk azért azt nem volt szép a kisasszonytól, hogy engem büntetett, ugyanis félútról velem cipeltette a hátsóját, megspékelve ezt egy teli ételhordóval.
A mai kis szösszenet alapján jutott eszembe egy kérés felétek. Ha jártatokban-keltetekben találkoztok cicás képeslappal, lepjétek meg a kedvemért vele a kicsilányt. Előre is köszönöm Nektek, a címünk Garaminé Huba Ilona/Garami Szonja 3630 Putnok, Szkala Bertalan út 54.
Igen sokáig gondolkoztam, hogy kiírjam-e egy nyitott blogra a címünket, de én itt mindenkitől csak jót kaptam eddig, úgyhogy nem félek a levélbombától. 🙂
Nemalvós
2009 november 29. | Szerző: Biborlili
Valami általános vírus terjeng a blogoló anyukák két év körüli gyermekei körében, amit röviden JSAD-nek neveznék, azaz “juszt sem alszom délben” című nótát fújjuk. Azért így egy hét kialvatlanság után rájöttem a titokra, de azt majd később. Szóval majd 20 hónaposom úgy döntött, hogy már kelőképpen nagylány ahhoz, hogy déli alvásait napról-napra bojkottálja. Ez számomra leginkább akkor esik úgy, mint egy teniszpályán hanyattesni, amikor éppen én is hajnalban ébredek és altatás álnév alatt el-el bóbiskolnék. A létező összes repertoárt bevetettük, látodalszikapaanyamaci, kakaó, cici, mese, dalolászás, töksötét, halk zene, csend, nappali, kiságy, ilyenolyanpárna, csukdbeszemed, a kiskésit mé’ nem alszol má’ büdös kölök-ig. Idegeim cincálva, álmosan, 4 körül megspékelve egy már álmos gyerekkel, aki ha elalszik, este tuti 11-kor még lambadázni fog. Volt, hogy alvás nélkül, ment este 10-kor az apa gyeje lovacskázzunk. Tényleg többször kifordultam önnön magamból, olykor már én is együtt röhögtem deddel, milyen jól átveri felmenőit. Aztán arra jutottunk, hogy lehetséges az mindennek az oka, hogy kevesebbet vagyunk levegőn és ezzel egyenes arányban nem fárad el kellőképpen ded. Ma délelőtt, 2fok, szitáló köd, kb. úgy hiányzott nekem a séta, mint mókusnak az erdőtűz, közöltem deddel, hogy séta, közben próbáltam nagyon lelkes arcot vágni. Hááát ő közölte, hogy nem, dedede, felöltöztettem cirka 30 perc alatt, semmisevót jó, első blikkre seggreült a sárban, majd babakocsival toligáltatta a sáros hátsóját 1.5 órán át. Mindenki nézett rám, hogy milyen szívtelen ez, ilyenkor még a kutyát sem dobják ki a melegből, nemhogy a gyerekét. Jelentem nyertem!!! 1 óra óta úgy alszik a leányzó, mint akit hókoncsaptak, az hiszem ez rendszer lesz nálunk, ha fúúú, ha esik. Azért abba még nem nagyon gondolok bele, hogy fogom ezt kivitelezni két csibével.
Anya ezt nem teheted Velem, manipulatív arc, szenvedő bociszemekkel:)
Az én apukám…
2009 november 27. | Szerző: Biborlili
Emlékszem, amikor anno általános iskolában a fenti címmel kellett fogalmazást írnunk, mindig nagy bajban voltam. Alig ismerem az apukámat, még ma is. Gyakorlatilag úgy nőttem fel, hogy ő mindig dolgozott. Egyszerű, tiszta szívű munkásember, aki mindent megtett azért, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. 40′-ben született gazdag kulákcsaládban, de az idő viharos volt, apja a fronton, anyukája a szörnyű kórban halt meg, ő éppen csak tipegett. Anyai nagybátyja fogadta örökbe, főként a pénzéért, okos-eszes fiú volt, mégsem tanulhatott, dolgoznia kellett. Az egész történetre akkor derült fény, amikor elvette anyukámat, két születési anyakönyvi kivonata volt, és az “öreg” elmondta a titkot. Tudom, hogy akkor valami megtört benne, szeretni is nehezen tanult meg, bízni másokban méginkább. Soha nem volt a szó valódi értelmében családfő, hiszen anyukám kezei mozgatják ma is a szálakat. Örök gyerek, szerető apa, amikor a szemébe nézek, még ma is mindig megfigyelem a pupilláját, az egyik olyan, mint egy lecseppenni készülő könnycsepp, különlegessé teszi. Nagyon és sokat vártak az első unokára és nagyon várja másodikat is. Olyan szép lehetne minden, mint egy tündérmesében, emlékszem, Szonját a születése után hónapokig nem merte megfogni, aztán amikor először fölvette, milyen büszke volt…Most teljes bizonytalanságban élünk, az idő pereg, gyilkos kór, tüdődaganat, rutin tüdőszűrésen derült ki… a két kezelőorvos tanácstalan, látják, de 2 hónapja nem sikerült semmivel igazolni…minden negatív…újabb és újabb vizsgálatok…újabb és újabb hetek az eredményre várva. Közben biztatják, hogy ha az is, idejében, nincs áttét. Erre az idejébenre hivatkozom én is, hogy kezelni kellene már, nem kutakodni, az idő rohan.
Rendkívüli tartással és nyugalommal viseli, tudom, hogy ez nem csak a látszat, ő ilyen. Én meg imádkozom a fentiekhez, hogy nem érhet így véget, most élhetne, unokázhatna, úgy készülök a 70. szülinapjára…annyira szeretném, hogy a gyerekeim, ne csak a fényképekről és a meséimből emlékezzenek rá…összeszorul a szívem, amikor Szonjától hallom, hogy papa…nem mehet el, még nem, még dolga van itt…velünk…kergetőznie kell az unokákkal és olyan sután fogni a legkisebbet is, mint a képen Szonit….
Hajnaltól-hajnalig
2009 november 25. | Szerző: Biborlili
Áááá öregszem, nem bírom a koránkelést, de tényleg. Tegnap 3/4 5-kor keltem, 5-kor már a zuhany alatt vacogtam az álmosságtól. 3/4 hatkor indultunk, hááát Jence barátom is inkább egy frissen fodrászolt ufóra hasonlított. Bakker az az idő, töksötét, igen feltűnt, mert világosban szoktam ébredni, 5 m látótávolságú köd, szakadó esővel és szerpentinekkel spékelve. Hipp-hopp vuk már cirka 40.km-nél megjelent, de én győztem, reggel nem ettem tást, így nem volt, mint kiadni. Ez jó taktikának bizonyult, így délig amíg haza nem értünk nem ettem, de csak vuk nem jött, az összes vukközeli tünetegyüttes igen. Azt hittem, én kemény borsodiként, már minden láttam, de nem… Megnéztem a neten a gyöngyösi kórházat és konstatáltam, hogy szép. Na ezt kerestem eredetiben is, hááát a katasztrófa szó inkább jellemzi, mint a szép és ekkor még csak kívülről láttam. De a belseje…..áááá nincsenek rá szavak, 50-es évek, keményen, olyan félhomály, mint anno a Gödörben…minden 2. neon hiányzott, minden 5. pislákolt. Tömény fapadok, ülőketörött székek, bilizöld olajfestékes fal, félig lepattogva, emberek mély depresszióban ülnek, wc van,de víz benne nincs, csak a május elsejei plakátok és Lenin képek nincsenek már a falon. De a csúúúcs futottunk pár kört és megtaláltuk a labort…aztfigyeld…az ajtón lóg egy tekercs narancssárga tapadós árazópisztolyba való biléta, beszámozva. Lestem a technikát, feladat lehúzod a minicímkét, ráragasztod a laborpapírodra és ami kiverte a biztosítékot nálam, összehajtogatod és bedobod az ajtón lévő szabályos levélbedobó nyílásba. Itt már hangosan röhögtünk az összes beteg nagy felháborodására. Hibaszázalék nagy, elfelejtenek sorszámot ragasztani, közel a sebészet elvén valakinek a keze épp a levélszekrényben nyakig kívülről, miközben, páciens jön ki az ajtón belülről.
Komolyan kerestem a kandi kamerát. Esély személyzettel beszélni nulla,
kiszedi a leveleket, kijön beszólít 6-8 embert beviharzik. Hát bekerültem a Szentélybe én is a kiválasztott. Láttam belülről is a levelesládát, bent is kinti viszonyok, bár feldobott hangulatért üvegmatricák a csempéken. Asszongya a nő, két ajtóhoz lehet menni 2 sorban, emberek besorakoznak egyik ajtóhoz persze két sorban. Én meg átmegyek a másikhoz, ahova senki nem ment, leveszik a vérem, a használt tűket diszperzites dobozba dobálja, azon már meg sem lepődök, hogy a kémcsövek ruhaszárító kosárba kerülnek. Ellenpélda, itt megcsinálják azt a vizsgálatot, amit Borsodban sehol, 1 hét múlva eredmény, a rendszerbe hiba nem esik, vonalkódos névvel ellátott matrica a kémcsöveken. Erre mondják azt, hogy fontosabb a belbecs, mint a külcsín??? Mindenesetre kora reggel, hót álmosan jól szórakoztunk.
Hazaérve 300km ótókázás után kicsit belőtt kismamához hasonlítottam, mondom sebaj (Tóbiás) alszok a jánygyeremekkel. Ühüm, jánygyerek kihagyta a déli alvást, mer kapott kedves barátaimtól egy pakkot és ez úgy kitöltötte életét, hogy nem ért rá aludni. Ezúton is köszönöm a kedvességüket! Ennek örömére este 7-kor ágyban, kakaótól kiütve 3 perc alatt elaludt, Kisgombóc 3 szaltóval megkereste helyét a pocakomban, aztán csend, 8-kor már én is aludtam. Hajnal 3, ded megébred, kijön hozzánk, apja bevonul a gyerekszobába, mert nem férünk el, ded utánavonul, mondom gyere vissza le fogsz esni, elalszunk fél négy baing, ded leesett. Szegénykém úúgy megijedt, mi nemkülönben. 5-ig úgy kereste alváshoz a helyét mellettem, mint Sid a jégkorszakban. ennek örömére most ébredt. Én is nemrég, kialudtuk magunkat és mivel hosszú idő óta most végre süt a nap, elmegyünk egy nagy sétára.
Anya látod, így kell bekötni a babákat a babakocsiba.
Figyelsz? Koncentrálj Te is, mondom így….
Kész, indulhatunk…:)
Lazulunk :O)
2009 november 23. | Szerző: Biborlili
Én hasi kötőszövetileg, Szonja meg csak úgy, jelzem tuti az apjától látja….:) Egész jól ellenénk ha egy kicsit jobb lenne az idő, ugyanis kimentünk sétálni, de elkapott az eső és gyorsan haza kellett galoppozni. Holnap hajnalban megyek gyöngyösre a vérvételre, hááát mondhatnám azt, hogy semmi, de semmi kedvem hozzá.Ugyanis a terhesség során ezt kb úgy mondom, mintha a 14. -et várnám, egy dolog tudja belső berendezésemet kiforgatni, az pedig az autókázás, főleg a jó kis hegyes-dimbes-dombos-szakadékos vidék, ami ugye meseszép, de sűrűn erdőszéli vukokkal tarkítva már nem annyira. Ezen még az sem segít, hogy rutinróka sofőr barátom visz, apjuk csak őt tartja eme feladatra képesnek, mert azt megbeszéltük, hogy Szonját nem kellene reggel 6-kor autókáztatni, amikor általában épp a másik oldalára fordul édesdeden. Azért, az több, mint siralmas, hogy 1 kémcső vérért, több mint 100 km-t kell utazni, mert pl. a miskolci megyei kórházban sem csinálják, na mindegy magyar egészségügy.
Dius, megvan a kicsi lány neve, már elég régen, és ígérem meg is osztom majd Veletek, kicsit később!!;o)
Na nem nyavalygok itt, hétfő van, ezt érzem a zsigereimben….
Alma együttest nézve
13+0, nem 33+0, ha hiszitek ha nem 🙂
Fényév Távolság
2009 november 22. | Szerző: Biborlili
Igen nézem, igen szeretem, igen érdekel, sőt el is gondolkodtat, na nem a Buci. esztétikai élmény is, igen a rosszfiúk, mindenki szereti őket szerintem…:).
Most is azt hallgatom és peregnek a könnyeim. Azt hiszem, amikor tegnap este a kedves kis teremőr elkezdte énekelni én bírtam a legkevésbé, már a 2. sornál sírtam. Óhatatlanul is Kaszás Attila jutott eszembe, mint sokaknak szerintem. Ő már elhajózott….Aztán amikor Rúzsa Magdival énekelte…..igen én ilyen tehetségkutatóműsornéző vagyok….Az ember továbbgondolja, mennyire változtat meg a siker, a talmi csillogás. Az aki tegnap este még zokogott az éneke közben, zavartan pislogott, hogy továbbjutott megváltoztatja-e majd mindez, lesz-e hite, ereje embernek maradni, művésznek, egyszerűnek, ami nem feltétlenül szürke. Szerepjátszók vagyunk, szerepeket veszünk fel, játszunk el, közben elfelejtjük önmagunkat, pont azt az embert, akiért talán szeretnek minket. Álarcok ezek, amikről azt hisszük megvédenek, de mi ellen is védekezünk? Emberek vagyunk, sokszor hibázunk, tévedünk, ezért vagyunk szerethetőek…addig szeressünk….éljünk….vegyük le álarcainkat, neveljük tiszta életre gyerekeinket amíg lehet, mert tudnunk kell el jön mindannyiunk életében az a pillanat: “hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz már nem vigyáz e cseppnyi földre el kell mennünk mindörökre”…
Itt megnézhetitek Ti is, szigorúan zsepivel…
Sírni nem látsz nem hagyom…
2009 december 6. | Szerző: Biborlili
Tegnap….alig alszom napok óta, felébredek és nem tudok visszaaludni…vagy ökörségeke álmodom. ezerszer kinéztem az ablakon várva őket. 11 körül jöttek, aztán mondtam, hogy apunak beszéltem az orvosával, szerintem mindent leolvasott az arcomról, csak annyit kérdezett/mondott “baj van”. Nem tudtam rá mondani semmit. Tudattalan kerültem a szót, daganat, rák. Ha kicsit is közelebb lennék egymáshoz, összeborulhattunk volna sírni, fura, nem emlékszem mikor ölelt meg utoljára az apám. Talán mindent elmond az, 18 éves koromig magáztam őket. nem is kellett elmondanom, tudja érzi, kívülről erősnek tűnik, de fogalmam nincs mi zajlik benne. Beszéltünk a kemóról, milyen és hasonlók, arról is, hogy abba kellene hagyni a cigit, 50! éve szívja. Kedden megy az orvoshoz. A tumor milyenségéről én semmit nem tudok, annyit igen, hogy kisalmányi, jobb felső lebeny és valószínűleg nincs áttét. Évente rendszeresen jár tüdőszűrésre. Bővebben majd a jövő héten tudunk meg mindent. Furcsa módon tárgyilagosan beszéltünk mindenről. Az én anyám csak annyit mondott, hogy “amit ránk mérnek el kell viselni”. Szerintem fel sem fogja. Apunak a bátyámmal sokkal bensőségesebb a viszonya, talán ezért is viselkedik nehezen a tesóm, nagyon remél és nagyon hisz, én sokkal racionálisabb vagyok, az a mindenki előtt erős oszlop, aztán egyedül meg atomjaimra hullok szét. Nem a haláltó, az elvesztéstől rettegek, hanem a fájdalomtól, a kíntól. Többször láttam már betegen, és megbénított a tudat, hogy esetleg nem tudok segíteni. Többször ültem már haldoklók mellett, segíteni őket, a lelki béke megtalálásában, a búcsúban. Nem tudom mi lesz, hogyan tovább és ez a bizonytalanság megőrjít, biztatom közben meg tudom, hogy a legagresszívebb daganatok egyike, amelyik a tüdőt támadja. Ideges és feszült vagyok, és bármennyire nem szeretném ez mindenkire lecsapódik, minden körülöttem élőre és ilyenkor úgy utálom magam…Aztán eszembe jut az, hogy kiegyenlítődjön a mérleg… Szonjával való várandósságom idején anyukám volt beteg, most meg apa...kedves sors, üzenem Neked, nem tervezünk több gyereket, de szeretném ha a két kicsi lány, sokáig kergetőzhetne a nagyszüleivel, nos áll az alku?
Oldal ajánlása emailben
X