Hó-hó-hó hóóóóó

2010 február 2. | Szerző: Biborlili |

 Nyaszóval az úgy volt, hogy betemetett minket a hó, és ezt bizony nem jelképesen és nem virtuálisan értem, cirka 60cm égi áldás alól ástuk ki magunkat, mint a vakondokok. Azt azért hozzá kell tennem, hogy felettébb élveztük a a hóállást, hóember építést, alagutazást vagy fürdést a hóban. Innen üzenem Cuckának, hogy igenis lehetett építeni belőle. Két pöppetnyi probléma volt mindössze, az egyik az, hogy Bundás úgy bevágott a hóba és megfürdetett. hogy ded azt hitte éppen legyilkol és elkezdte  ütni a Zapját. A másikban én voltam a hunyó, ugyanis ismét elhagytam dedet a szánkóról, de olyan sikeresen, hogy észre sem vettem és át is húztam rajta a szánkót. Sokmindent kibír a gyerek na, pl megfogta a kocsmabüfében a konvektort, és fakír az esti fürdésnél vettem észre, hogy van két kis piros csík, hajmosásnál bezzeg üvölt, mint a fába szorult féreg. Egyébként meg mászókorszakát éli, úgyhogy újabb lakásátrendezés van, a leghajmeresztőbb a kisasztal, azon kisszék azon ded, meg se mertem szólalni, nehogy attól zuhanjon le. Nem zuhant, rákapott az izére, mi meg a lábon kihordott infarktusokra.

Ma hajanl hétkor mennem kellett orvosi alkalmasságira, megnéztem a hőmérőt -20 kereken, a könnycseppnek nem volt ideje legördülni az arcomon, félúton megfagyott, szerintem hamarosan sarki rókákkal is találkozunk, mondjuk  a Gömör abc előtt. Dokinéni röhögve ugyan, de alkalmasnak nyilvánított. Átgurultam a tanácsadóba is, végre hallgattunk szívhangot, jaj, de jó érzésé is, nem még mindig hihetetlen, hihetetlen na… A súlyomra marha mód büszke vagyok 23 hét alatt 2.5 kg, főleg úgy, hogy az égegyadta világon semmit nem tettem érte.

Szóval holnap után meló, hááát tegnap kicsit könnyezve mostam ki a mundért, de ha így kell lennie, hát így kell lenni, kicsit talán jót is fog tenni nekem, de már most hiányzik ez a kis prücsök.