Első munkanap

2010 február 4. | Szerző: Biborlili |

 Hát banyek tényleg olyan volt, mintha nem 14 (jesszusmaria) éve dolgoznék ezen a munkahelyen, hanem ma lett volna életem első munkanapja. Hajnal kettőtől már az órát néztem, aztán naná, hogy negyed 7-kor úgy keltem, mint akit fejbevágtak gumikalapáccsal. Kezdésként végigültem egy röpke 2.5 órás értekezletet a költségvetés, infláció, GDP bermuda háromszögben. Aztán meg már repült az idő, fél kettőkor rámszólt a főnök, hogy mostmárakkor tegyem le a seggem, mert baj lesz. Letettem, és aláírtam vagy 600! receptet. Kaptam extrákat, Toffie szelet, habos süti, csoki, szóval sürgően hízásnak fogok indulni, ha ez igy megy tovább. Reggel Szonja a radarjaival megébredt és nem akart dolgozni engedni, hát nem mondom, hogy nem facsarodott össze a szívem. Délben meg nagy bután Bundásom behozta, ahogy jöttek az ebédért, hááát hazafelé végigüvöltötte anyázva az utat, szerintem Bundás nem kevésbé anyázott. Ahogy felöltöztette, bakker azt a pacuhaságot, tisztára mint akit valami szél fújt össze. Három után ahogy hazaértem éppen nagy altatásban voltak, két óra alatt sem jött össze Bundinak, nekem 2 perc volt. Most mindketten alszanak 🙂 Fél óra volt, amíg összepakoltam az atomtámadás maradványait szerte széjjel a lakásban, ez más nem lehetett. Bundás közölte, hogy elszenderedik kicsit, (horkol, mint állat) mert muszáj pihennie, nem egyszerű ez a gyedes lét neki. Azért nem rossz, hogy holnap már péntek, de van egy sanda gyanúm, hogy ennek, most Bundi örül a legjobban. 🙂

Jham és Zsuci, nincs kakis pelus, gyerek hófehérbe öltöztetve várt itthon, szóval nyuggiii 🙂 Ügyesen ellensúlyozva a hegynyi mosatlan edényt )