Az én kis Jolly Jokereim

2010 január 16. | Szerző: Biborlili |

 A 21 az nálunk nyerő szám, hiszen csibe ma már 21 hónapos. Persze ez tényleg úgy van, hogy még alig született meg, az első találkozásunk még annyira közeli és mégis hamarosan már a 2. gyertyát fújhatja el a szülinapi tortáján. Aztán itt a másik 21. a kicsi lány a pocakomban a ki szintén  21-es, hiszen 21. hete dobog pici szíve az enyém alatt. Kicsi elegem van már ebből a szutyok időből, gondolom ettől vagyok  ingerlékenyebb, mondjuk foghatjuk a hormonokra is. Nem tudom mi van, de iszonyatos alvásigénnyel leledzem, esténként rendszerint hamarabb elalszom min a ded és reggelente ő nyitogatja a szemem, vagy puszilgat a macijával, mikor mivel. Hihetetlen ütemben fejlődik, úgy testileg, mint lelkileg, érzelmileg. Lassan átváltunk a 92-es méretre felsőkből is, cipőben 22-es és sorolhatnám még. Számomra mégis sokkal fontosabb az az érzelmi-értelmi fejlődés, amin keresztülmegy. Sokan kérdezték, tudom-e szakmai szemmel nézni Szonját. Hát nem, nagyon nem, ugyanis nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy ő a lányom, a húsom, a vérem, egy darab belőlem. Hihetetlen részese lenni annak, ahogy alakul ki a személyisége, ahogy egyre inkább manipulál, ahogy partner a beszélgetésekben, ahogy gyűjti az ionformációkat, ahogy gyöngyözve kacag, ahogy alszik mellettem és én persze nem bírom ki, hogy ne puszilgassam.:) 21 hónappal ezelőtt még nem is sejtettem, mennyit formálhat rajtam egy kis ember, mennyi mindenre tanít. Legfőképpen türelemre, odafigyelésre, odafordulásra. Nem tudtam milyen lesz az élet vele, mint, ahogy még azt sem tudom biztosan milyen lesz ha már itt lesz a kishúga is. Csodás 21 hónap áll mögöttünk, köszönöm, hogy részese lehetek az életének, hogy megmutatja nekem a világot az ő szemével,hogy annyira várja a kistesót, mint a szülei, hogy csacsog és csacsog és csacsog…:)