Karácsony a zip verzió :)

2009 december 27. | Szerző: Biborlili |

 Szóval kitoporogtam magam 24.-én, de csak felébredt a kisasszony, és körülbelül ez a monológ hangzott tőle 5 percig: fa fa fa fa fa fafafafafafa fa fa fafafafafa, teljes extázis, az ajándékok már nem is érdekelték, azóta minden egyes kérdésre, miszerint megkérdezik, na mit hozott a Jézuska? A válasz, naná: FA. Érdekes módon nem nyúl a díszekhez, törpszli ujjaival éppen csak megérinti és ámulattal nézi. Elmentünk templomba, az Istentiszteletre és a betlehemezésre, egy idő után jobbnak láttam angolosan távozni, ugyanis az igehirdetés alatt, szemünk fénye kiviharzott és a zsoltárokat tánckísérettel követte le. Kb. ahogy Pákó dobja hátra a seggét és rugózik,minél jobban nézték, annál jobban csinálta, az utánozhatatlan süsüvigyorral spékelve a dolgot, amikor már a tiszteletes is fuldokolva röhögött a szószéken, likvidáltam a megtévedt báránykát. Megfogadtam, hogy ez a karácsony nem a sütkérezésről, eszem-iszomról, csiliviliről fog szólni és olyan jóóó, hogy ez így is lett. Szerencsére anyukámnak nem voltak ilyen fogadalmai, így pénteken sikerült hülyére enni magam, terhesgatya nagy-nagy előnye, hogy enged, Szonja meg komplett bohócot csinált mindenkiből, legfőképp a bátyámból, aki képes volt fél napon át egy bevásárlókosárban hintáztatni unokahúgát, miután az hajlandó volt neki puszit adni szakállundoritisze ellenére. Hazafelé még bementünk a kórházba, Sanci barátunk még mindig az intenzíven tüdőgyulladással, hát nem mondom, hogy a legjobb formában találtuk, de iciripicirit javult. Tegnap megérkezett keriapu és kerianyu, keriapu ajándéka, Süsü, aki a cicával rögtön egy szintté lépet elő, így a komplett alvókészlet bővült, Szonja, macis párna, cica és Süsü négyesre. Keriapu szerint inkább nem meséli el mennyit hajtott Süsü után, de megérte. Aztán prücsök, szó szerint pezsgőfürdőzött, magárarántott egy pohár pezsgőt, így abszolválnunk kellett egy hajmosást, csak annyit ezen nálunk kétemberes feladat és nem azért, mert nagy a gyerek feje.  Azt mondják ünnepekkor meglódul a gyerekek fejlődése, és tényleg, ma délelőtt mondtam elsőszülöttömnek, hogy gyere megyünk sétálni, mire közölte, hogy Én nem megy és bevonult a szobájába. Ezzel egy problémám van, oké, hogy szabad akart, de a Zannya vagyok, mondanom sem kell, ő nyert, mert bár elindultunk, de cipeltette a seggét. Elvagyunk na.. és ez a lényeg.

Zanzaképek, nem túl jó minőségben sajna: