20.

2009 december 16. | Szerző: Biborlili |

 Egy nő aki betölti a húszat, hamvas, mint egy barack, élettel és életcéllal teli, párkeresésben, tanulásban, szerelemben, boldogságban. Egy 20 hónapos “nő” is hasonló,  élettel teli, hamvas, mint a barack, rajong, a férfiért, aki apa szerepben tündököl. Tanulja az életet, érvényesíti az akaratát. Prücsök ma 20 hónapos és a hóforduló tiszteletére reggel nagy pelyhekben hulló hóesésre ébredtünk. Bár ezernyi teendőt terveztem mára, de ezt egyrészt keresztbe húzták, másrészt meg ne hagyhattuk ki az első szánkózást. Kicsit morci voltam, mert Szonja szánkója még szétszedve, Bundi nem számított a hóra, végül is pont decemberben hó, na ne. Így nem volt karfa a kölcsönszánkón, ded úgy ült, mint aki egyszerre nyelt karót és tojt be. Annyira röhögtem, hogy összesen 2 képet csináltam róla. A kettes szám hagyott ám még ma emléket, ugyanis 2x sikerült elhagynom dedet a szánkóról, nagyobb huppanásnál. Hát igen, vannak ilyenek, pedig nagyon figyeltem, de szerintem ez még éppen a belefér kategória. Szonja egyre rámenősebbé válik egyébként, ugyanis tegnap villámlátogatáson voltak nálunk Leviék és addig húzta-nyúzta rég nem látott barátját játszani, hogy szerintem a fiatalúr egy életre kiábrándult a nőkből. Ez a rámenősség egyébként egyre inkább jellemző rá, így esik meg, hogy a munkahelyemen odaül bárki ölébe és békésen elfogyasztja  a reggelijét, szórja a puszikat, a sziákat és csőket, énekel, rákapott a mesenézésre, megy a teszvesz város, macskafunkodás megvan és az a csibészes mosoly is ott bujkál mindig a  szája szögletében. Hihetetlen csoda ő és testvére az életemben, mindig megjelenik a kép a fejemben, hogy hamarosan két kicsi lány rajong körül és játszubk kicsi a rakást, furakszik hajnalban közénk szuszogni, 4 apró kéz öleli át a nyakunk, nyálas puszikat adva és ölelve. Csoda ez….Tegnap olvasgattam egy fórumot, karácsony közeledtével egymást licitálták  túl ki-mit vesz, százezres tételekben… nekünk a tizede sem jut idén…csak a gyerek kap némi meglepetést…még sem érzem kevesebbnek az ünnepet, hiszen nekünk a szívünkben lesz karácsony…a templomban…a fahéj illatában…a baráti beszélgetésben…a nagyszülőknél…örülök, hogy Szonja még nem érti a pénz jelentőségét, őszintén örül mindennek…mint ahogy ma reggel viháncoltunk az ablakban pizsamában a szálló hópelyheket nézve és boldogan suttogta: Anya enyik hó!!! 🙂