Hasitasi nem kér kódot

2009 december 14. | Szerző: Biborlili |

 Ma az ippen 16 hetes hasitasim végképp lelepleződött. Nagykabátban, mint Ákombákom falun, délben, futva, rákérdezek, hogy csak nem MEGINT terhes vagy, höhö mintha a 18. csömöte érkezne. Mondom de, asszonygya hanyadik hónap 7.? Mondom nem igazán 4. Jött a sok hű meg ha, meg biztosan nagy baba lesz ésatöbbi.

Úgyhogy hazajöttem, felmásztam Szonja ágyára és készítettem fotót és ledöbbentem, mert tényleg brutál és tényleg tolatok és tényleg már a kismamanacit hordom, Szonjával ezidőtájt még vígan hordtam a nadrágjaim, ok lehet, hogy még most is jó lenne, csak annál már kényelmesebb vagyok. Egyébként másodszületendő leánykánk igen mozgalmas és aktív életet él, legfőképp esténként, amikor nyugovóra térnénk. Nagyokat dobbant, csobban, mint egy ficánkoló halacska, nemrég érzett csodaszép emlékek ezek és annyira jó újraélni.

Elsőszülöttünk közben éntudatát fejleszti, már ki is fejezi, hogy én, enyém.Ma nagyot nevettem, apjuk éppen tisztába tette, mert ugyan lelkesen bilizünk, de apával jobb belebrunyálni a pelusba. Szóval a következő monológ Bundástól származik, megpróbálom szóról-szóra visszaadni: Jesszus Mária, Szent József és valamennyi Szentek, ez mi gyerekem? Egy németjuhász nem csinál ekkorát hat évesen. Bakker a hátad közepe is szaros. Szonja, ez nem is Te vagy, ekkorát egy mamut csinálhat csak. Dicsak csaje, ezzel eltüzelünk egy hétig. Ááááááá nagyon büdös…Liliiii gyere már vegyileg letámadott a jány…Nagyobb zacskót kell venni a pelenkáknak, szikét törlést, gázálarcot. ect.ect. 🙂