Szó-Kincs

2009 december 10. | Szerző: Biborlili |

 Az a helyzet, hogy a kisasszonynak az utóbbi időben igencsak megeredt a nyelve. Gyakorlatilag minden szót elraktároz és a legváratlanabb pillanatokban dobja be a közösbe. Ha nem raktároz, akkor pedig azonnal ismétel. A szavak  95%-át ismeri, persze ennél jóval kevesebbet használ. Az S-t és az F-t nem tudja mondani, vagyis inkább nem akarja, így esik meg, hogy Süsü, nálunk Tütü, a fa, pedig pa. Kedvenc állatait felsorolja és meg is mutatja, hogy csinálnak, hát a tigrisüvöltésén fetrengeni lehet. Az adjad szót már sikeresen lecseréltük a kéjem-re, viszont a kakaóban még mindig nem mondja a szó végi ó-t, így elég vicces, amikor fel-le rohangászik, hogy kaka-kaka, amikor pedig visszük a bilit, toporog, hogy nem kaka, hanem kaka. 🙂 Ügyesen szótagol fogalmam nincs ez biztos valami törpökkel született adottság, csak győzze az ember kitalálni, hogy egy szótag kimondása ugyan melyik szót jelentheti nála. Szerencsére elég gyorsak a megfejtéseink aktivityben, mert élénken gesztikulál hozzá. Lényeg a lényeg, egy perc csönd nincs nálunk, folyamatosan megy a duma, kire ütött ez a gyerek?