Mikulástúltengés

2009 december 6. | Szerző: Biborlili |

 Hát az a helyzet, hogy kicsit túlpörögtünk mikulásügyileg, akárhogy is nézzük, látván a hús-vért, illetve a csokicsapatot. Pénteken intézeti Mikulás volt, hát majdnem lekéstük, jó kis maratont futottam babakocsistól, Szonjástól, ugyanis Bundi közölte, hogy muszáj-e bohócot csinálni a gyerekből ruhaügyileg. Igen az volt. Megérkezett a Miku, két kb. 2 m-es krampusszal, hát az még nekem is sok(k) volt. Szoni csak tolatott hozzám, a csokimikiért azért odaszaladt, szigorúan rá nem nézve a Mikulásra, képet csinálni róluk esély nulla, talán a tv-s srácoknál lesz 1-2 használható felvétel. Szombat délelőtt a szüleim jöttek Mikulásozni, embernagyságú csokikkal, amit a kiskisasszony kb. 5 perc alatt gyalázott porrá. Délután megérkezett a mi és kerianyu télapója, élő formában, hajjaj, bizony eltört a mécses, 5m-ről azért hajlandó volt puszit dobni és integetni. Szerintem dednek egyébként szakállfóbiája van, kép itt sem készült, hiába ölelgettem én Télapót, Szonja közelebbi kontaktusba nem lépett vele, elfutott az ajándékért és slussz. Ma délután hosszabb sétára indultunk, megnéztük a kivilágított belvárost, (höhö, belváros, aki járt már erre ez vicc) meglátogattunk egy kedves idős nénit, a néni zenetanár volt, a lánya meseszép karácsonyi dalokat játszott a zongorán Szonjának, el volt varázsolva a kicsi lány. Hazafelé robogtunk, mert megérkezett keriapu Mikulása. Őszintén mondom nekem kicsit már sok volt ez a Mikulásosdi, az sem javít a dolgon, hogy édességéhségemet gonosz módon Szonjánál csokivámolom le, khmmm… Szóval a nagyszakállú pirosruhás egyenlőre nem haver Szonjának, evvan. Bundás is debütált, mint Miku, mondjuk hozzámvágta a zsákot, amikor közöltem, hogy azért hívták őt, mert gazdaságos, nem kell kitömni a hasát:)

Szonja “kissé” megszeppenve szemben a pirosruhással

Itt pedig az egy évvel ezelőtti Mikilány 🙂