Hajnaltól-hajnalig

2009 november 25. | Szerző: Biborlili |

  Áááá öregszem, nem bírom a koránkelést, de tényleg. Tegnap 3/4 5-kor keltem, 5-kor már a zuhany alatt vacogtam az álmosságtól. 3/4 hatkor indultunk, hááát Jence barátom is inkább egy frissen fodrászolt ufóra hasonlított. Bakker az az idő, töksötét, igen feltűnt, mert világosban szoktam ébredni, 5 m látótávolságú köd, szakadó esővel és szerpentinekkel spékelve. Hipp-hopp vuk már cirka 40.km-nél megjelent, de én győztem, reggel nem ettem tást, így nem volt, mint kiadni. Ez jó taktikának bizonyult, így délig amíg haza nem értünk nem ettem, de csak vuk nem jött, az összes vukközeli tünetegyüttes igen. Azt hittem, én kemény borsodiként, már minden láttam, de nem… Megnéztem a neten a gyöngyösi kórházat és konstatáltam, hogy szép. Na ezt kerestem eredetiben is, hááát a katasztrófa szó inkább jellemzi, mint a szép és ekkor még csak kívülről láttam. De a belseje…..áááá nincsenek rá szavak, 50-es évek, keményen, olyan félhomály, mint anno a Gödörben…minden 2. neon hiányzott, minden 5. pislákolt. Tömény fapadok, ülőketörött székek, bilizöld olajfestékes fal, félig lepattogva, emberek mély depresszióban ülnek, wc van,de víz benne nincs, csak a május elsejei plakátok és Lenin képek nincsenek már a falon. De a csúúúcs futottunk pár kört és megtaláltuk a labort…aztfigyeld…az ajtón lóg egy tekercs narancssárga tapadós árazópisztolyba való biléta, beszámozva. Lestem a technikát, feladat lehúzod a minicímkét, ráragasztod a laborpapírodra és ami kiverte a biztosítékot nálam, összehajtogatod és bedobod az ajtón lévő szabályos levélbedobó nyílásba. Itt már hangosan röhögtünk az összes beteg nagy felháborodására. Hibaszázalék nagy, elfelejtenek sorszámot ragasztani, közel a sebészet elvén valakinek a keze épp a levélszekrényben nyakig kívülről, miközben, páciens jön ki az ajtón belülről.
Komolyan kerestem a kandi kamerát. Esély személyzettel beszélni nulla,
kiszedi a leveleket, kijön beszólít 6-8 embert beviharzik. Hát bekerültem a Szentélybe én is a kiválasztott. Láttam belülről is a levelesládát, bent is kinti viszonyok, bár feldobott hangulatért üvegmatricák a csempéken. Asszongya a nő, két ajtóhoz lehet menni 2 sorban, emberek besorakoznak egyik ajtóhoz persze két sorban. Én meg átmegyek a másikhoz, ahova senki nem ment, leveszik a vérem, a használt tűket diszperzites dobozba dobálja, azon már meg sem lepődök, hogy a kémcsövek ruhaszárító kosárba kerülnek. Ellenpélda, itt megcsinálják azt a vizsgálatot, amit Borsodban sehol, 1 hét múlva eredmény, a rendszerbe hiba nem esik, vonalkódos névvel ellátott matrica a kémcsöveken. Erre mondják azt, hogy fontosabb a belbecs, mint a külcsín??? Mindenesetre kora reggel, hót álmosan jól szórakoztunk.

Hazaérve 300km ótókázás után kicsit belőtt kismamához hasonlítottam, mondom sebaj (Tóbiás) alszok a jánygyeremekkel. Ühüm, jánygyerek kihagyta a déli alvást, mer kapott kedves barátaimtól egy pakkot és ez úgy kitöltötte életét, hogy nem ért rá aludni. Ezúton is köszönöm a kedvességüket! Ennek örömére este 7-kor ágyban, kakaótól kiütve 3 perc alatt elaludt, Kisgombóc 3 szaltóval megkereste helyét a pocakomban, aztán csend, 8-kor már én is aludtam. Hajnal 3, ded megébred, kijön hozzánk, apja bevonul a gyerekszobába, mert nem férünk el, ded utánavonul, mondom gyere vissza le fogsz esni, elalszunk fél négy baing, ded leesett. Szegénykém úúgy megijedt, mi nemkülönben. 5-ig úgy kereste alváshoz a helyét mellettem, mint Sid a jégkorszakban. ennek örömére most ébredt. Én is nemrég, kialudtuk magunkat és mivel hosszú idő óta most végre süt a nap, elmegyünk egy nagy sétára.

Anya látod, így kell bekötni a babákat a babakocsiba.

Figyelsz? Koncentrálj Te is, mondom így….

Kész, indulhatunk…:)