Egy barátság? margójára
2009 július 31. | Szerző: Biborlili |
Sokáig gondolkodtam megírjam-e ezt a posztot, hiszen ez a blog már réges régen nem rólam szól, hanem afféle emlékkönyv Szonjának. Remélem, hogy amikor majd ezeket a sorokat olvassa, már valóban egy emlék lesz, egyenlőre bennem még egy mélyen vérző seb. Kevés IGAZI nagybetűs barátom van, amolyan házasság módjára, jóban-rosszban, egészségben-betegségben, amíg a halál el nem választ. Amiről most írok, talán soha nem is volt az, csak én láttam cukorszirupos barátságnak. A. és B. anyuka, már tinikora óta ismerik egymást, ahogyan A. és B. apuka is együtt nőtt fel, mit ad Isten szomszédságba kerültek, sok-sok évig boldog volt az a viszony, ami ma már csak iszonyként jellemezhető. Mindaddig, amíg B.-éknél megérkezett a kicsi B, majd fél évvel később A-nal a kicsi A. A két gyermek ellentétes mentalitású, neveltetésű, szocializációjú, életű. Kezdedben még A. és B. anyuka azt terevezgette, milyen jó is lesz együtt a két kicsi lánynak, hiszen az a fél év hipp-hopp elillan. Segítették egymást, a gyerekek együtt játszottak. Aztán egy nap B anyuka szólt A apukának, hogy szerzett egy csúzdának való hiperszuper csövet, el tudná-e hozni, felezés címen, apuka elhozta, elvágta a két kicsinek, hosszú órákon át csiszolgatta alakítgatta. Majd jött B anyuka és kérte vágja ketté az eredetileg A-nak szánt csövet, mert egy kedves embernek ígérte, A apuka csak nézett, és csak anynit mondott van más választásom? Nem volt, azóta se kép se hang, B-ék nem jönnek A-hoz, ha A. anyuka kiviszi a kicsi A-t játszani, B anyuka felkapja dedét és bevonul vele, ha a kicsi A utánuk szalad, mert hát ő nem tud semmi haragszomrádról becsukja a kaput, kicsi A meg értetlenül kint sír.A-ék értetlenül állnak a történtek előtt, mert tudva levő, nem a cső, a csúzda, ami sosem lesz már a lényeg, hanem a hamvába holt barátság. A. anyuka sokat gondolkozott, sírt is sorokat, hogy mitévő legyen, ő eltudná fogadni B-ék döntését, de hogyan magyarázza ezt meg a kicsi lányának, hogy nincs több közös játék, séta. Azt sem tudja, hogy mondja el, hogy a dolgok a mélyben kavarognak, hogy nem A-ék tehetnek arról, hogy a másik családban anyukának dolgozni kell, hogy emiatt a pici barátnő depressziós, sírós, visszahúzódó. Anyukája pedig emiatt kivetíti saját problémáit, dühét, irígységét rájuk. Azt csak reméli A anyuka, hogy lesz mód megbeszélni a problémákat, vagy egyszerűem a kétkicsi lány megoldja, egyenlőre tanácstalan, sirat egy sosem volt barátságot, és dedének egy talán sosem lesz barátságát…c’est la vie!
Kedves olvasóim, Ti, akik kívülről látjátok ezt az egészet, segítsetek, adjatok tanácsot, meséljetek, hogy látjátok?!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
“A” anyuka odáll “B” anyuka elé, és megkérdezi amit meg akar és elmondja ami benne rekedt… “A” anyukát nem olyan fából faragták az írásai alapján, hogy megfutamodna a kommunikációval talán megoldható problémák elől… A lelkiismeretének megnyugtatása-képpen mindenképpen próbálkoznia kellene…ha szeretne pontot tenni így vagy úgy az ügy végére! Kár lenne egy még el sem kezdődött barátságot veszni hagyni a kicsi lánykának…:)
Vannak néha ilyen B anyukák, csak én azt tapasztaltam, hogy kicsi lányok okosabbak, jön még közös ovi, suli, és, az se kizárt hogy legjobb barátnők lesznek mindennek ellenére. :-))) mert a gyerekek nagyon okosak ám. Bár egy kis beszélgetést nem árt kezdeményezni, mondjuk csak simán indítva, mi van veletek? jók voltak a régi együtttöltöttek. ha elindul a beszélgetés, lehet folytatni, közben kiderül érdemes-e, de azt nem árt elmondani, hogy részedről nincs harag. Szerintem. De azt is tudom, hogy ügyesen megoldod. Puszi
Sajnos vannak ilyenek.Aztán a kommunikáció az,ami talán segít.Ha pedig mégsem,akkor elmondhatod,hogy te mindent megtettél.Sajnos még van,aki azt gondolja,hogy oly hosszú az élet,hogy lehet benne hatragudni,sértődni.Pedig nem szabad.Egy pillanat,és elmúlhat minden,megváltozhat minden.Mi már ezt tudjuk.Remélem,B. is belátja.Ha mégsem,akkor remélem elfogadsz barátodnak minket:)
(Köszönöm a verset,csodaszép volt és sokat segített.Puszi.)