A makrancos hölgy

2009 július 28. | Szerző: Biborlili |

 Neeem, neeem operettet nézünk mi kettecsként Bundással, vagyis átvitt értelemben igen, ugyanis ŐSzonjasága műsorozik nekünk. Mióta két lábon járó (dísz)példánnyá lépett elő, igazán mozgalmasak a mindennapjaink. Ugyanis a kis hölgy feszegetve a korlátait, egyre inkább önállósodásra vágyik, amit persze szülei meg is értenének, ha nem esne túlzásokba. Ugyanis nem oda jövünk-megyünk, ahová a felnőttek szeretnének, hanem ahová a tojáshéjafenekemen leányzó óhajt. Ha esetleg efféle korlátokat szabnánk, akkor jönnek a helybetopik, a legörbült száj. Kedvenc szó a hiinntta, leginkább tűző napon 40 fokban, amikor más besötétített szobában piheg. Szóval kft-vé váltunk, mi a gonosz ősök és bizony apjuk fizikai korlátokat is emelt, mert az eddigiek labilissá váltak, értsd Szonja rázza, felmászik és ha így sem ér el sikert, egyéb ötlet híjján átdobál mindent rajta. Leginkább úgy néz ki a terasz alatti lépcső, mint a német bolhapiacok. Tegnap mondjuk már én is fetrengtem a röhögéstől, amikor megszerezte a sógornőm protkóját és kaján vigyorral a fején, direkte villogtatva tejfogait, azzal csattogva trappolt. Már nem elégíti ki a séta, fut, rohan, olykor fej, olykor seggnehéz, amolyan keljfeljancsi módra. Egyetlen lassító tényező a sétálunk, egy kis dobra…. és a csücsnél dob egy seggest, ccsüccs mormolása közepette, így van esélye utólérni.  Sokszor mondtam már, hogy ez a legszebb időszaka a babázásnak, de most nagyon így érzem, meg azt is érzem főként a végtagjaimban, hogy ez a legnehezebb is, úgy és ott hajít át, ahol tud és jókat kuncog rajta, nem is kuncog kiröhög. Mindenre fogékony, mindent utánzó kis maki, remélem ez így is marad még sokáig… a tipikus, na mennyünk má’ beállása:száj bosszúsan összeszorít, kéz széttár, forog a bejárati körül és egyszerűen fel nem tudja fogni, hogy én , a gyarló szolga, még mindig nem vagyok startra kész 🙂