2 órája

2009 július 24. | Szerző: Biborlili |

 hogy nincs itthon Szoni, de mi csak kavargunk Bundival, mint ama bizonyos elgázosított legyek.  Sógornőm elvitte sétálni, hááát már 15x kinéztünk az ablakon és kezd elviselhetetlenné válni, hogy nem totyorászik senki a lábunk alatt. Itt egy szabad délután és az ősök nem tudnak vele mit kezdeni, ez azért már több, mint vicces. Egy csomószor eszemben volt, hogy mit csinálnék, ha dedmentes órákat kapnék, erre azon kívül, hogy várom haza, semmi értelmeset. Hiába no, már most félelemmel gondolok arra, amikor netalántán több napot kell majd nélkülöznünk ivadékunkat, amikor pár órát is kínkeservesen bírunk ki. Önző módon leskelem a telefonom, hogy mikor csöng már, hogy a pici lány nem bírja nélkülünk és azonnal indulnak haza, na csörög az egy nagy frászt. Gondolom tökéletesen jól érzi magát és eszébe sincsenek a szülei. Áááá olyan gyorsan felnőnek, délután itt volt a barátőm Árminnal, nemrég még mindkét ded csak feküdt és leskelt ki a fejéből, most meg már olyan pörgést rendeztek itt le a délután, hogy csak néztünk.

Már két óra 10 perc telt el és még sehol nincsenek…:)

Újabban így folynak a bevásárlásból történő hazafelé kocsizásaink, avagy hogyan tegyél meg 10 perces utat cirka 1.5 óra alatt.:)