Hajnali karikás

2008 május 17. | Szerző: Biborlili |

 Naná, hogy a szememről van szó, de még ezt is vigyorogva tűröm. Az a helyzet, hogy családom tagjainak kb ilyenkor nincs semmi nyűgje, vagyis a kisebbiknek volt, de már tele a pucor. Tegnap elég nyűgös napunk volt, újabb emésztési problémák, kipróbáltuk a babyteát, hááát nagyon gyorsan a nyakamban landolt, mondjuk így ízre én sem innám meg:)Mindegy kedden megyek letesztelni egy újabb gyerekorvost, szerintem rövid időn belül elterjed a hír és én leszek a gyerekorvosok réme.

Szóval a névnapi buláj, hááát estére spontán buli szerveződött, ugyanis Szonja kapott tőlem  reggel egy plüssvirágot, gondoltam ennyi volt, kész, aztán délután jött a barátnőm, Szonja kapott egy újabb plüssvirágot, majd rá pár percre jött apa barátja, nem találjátok ki  mit kapott a kicsi lány, dede, plüssvirágot.Szóval mindenkinek ez jutott eszébe a mi virágszálunkról. Kb 8-an segédkeztek az esti fürdetésnél és apjuk olyan módszeresen megünnepelte a lányát, hogy dobott egy hátast a fürdővízzel,némi alkohol hatására,  szóval spóroltunk, mert ergo 2in1 fürdött a lányával.Íme két kép:

A buli eleje:

A buli vége:

Sajna apjokról nem sikerült képet kreálni.Egyébként jól vagyunk, minden rendben, na jó ez túlzás, de épp tegnap beszélgettük, hogy mennyire eltörpül minden eddig túllihegett problémánk mióta itt van ez a kis prücsök velünk.Na ok, hajnalban is tudok ömlengeni, amint látom.Szóljatok, ha már nagyon folyik a nyál a képernyőn. Más!Mostanában kezdem megszeretni a vasalást, ugyanis végre elővehetem a régi cdimet és hallgatom, dudorászom. Tegnap a kezembe akadt a Republic szerelmes dalai, úgy vagyok vele, hogy nekem minden zene, szám köthető valakihez, eszembe jutott egy történet is. Anno kb. 15 évesen (koránérő vagyok na) minden nyarat apukám falujában töltöttem, ahol a nőnemű egyedekre eső férfiegyedeek száma roppant sok, így bizony dőzsi volt. Szóval szerelembe estem egy Attila nevű egyeddel. Éppen lakodáré volt, ahol koszorúslány voltam, igazi vattacukorszerű abroncsos ruhában. A buli mindaddig jó volt, amig ki nem kellett mennem a toalettre, és kiderült, hogy én és az abroncsos ruhám nem férük be, mivel a helyzet sűrgetett és már sötét is volt, anyukám kijött velem és a természet lágy ülén guggoltam egyet. A dolog szépséghibája, hogy egy csalánbokorba, szóval eléggé tüzesen roptam az est hátralévő részén. Nade már megint elkanyarodtam, szóval nevezett A. sokkal idősebb volt és ez bizony a kis csitrinek imponált, olyannyira, hogy már vőlegény volt és ama ominózusa estén visszadobta miattam a gyűrűt a mennyasszonynak. Szóval eme gixer után minden szépen és jól alakult, sokat találkoztunk, de jött a katonaság és az én szőke hercegem nehezen viselte, én meg méginkább, így “ahogy illik” levélben szakítottam vele. Pár nap múlva jöttek értem a katonák, apám őrjönött, anyám szimplán remegett, ugyanis a fiú írt egy búcsúlevelet és leugrott a laktanyából. Szerencsére “csak” a medencéje tört el, de engem elvittek kihallgatni, elkobozták az összes levelet.Soha az életben nem szakítottam azóta senkivel íly módon, mindig megbeszéltem mindent, néha már túl aprólékosan is, ez egy életre szóló tanúlság volt nekem. Azóta sok-sok év telt el, Attila elvette az exmenyasszonyt, a közreműködésemmel kibékültek és ma már 3x apuka. Én meg talán kinőttem hebrencsségemet,(mondjuk teljesen nem) de ha meghallom a Republic szeretni valakit valamiért című számát, a mai napig az ő szöszke feje és mosolygós arca jut eszembe.

Szonjával is van egy számunk, ha jól emlékszem Bon-bon, de a neten nem találom:( A szövege és a dallama viszont itt van a fülemben:Te vagy a zene a néma csend után, Te vagy nekem a május délután, Te vagy a perc, mit vártam én. Ha valaki felismeri, olyan jó lenne meghallgatni, köszi!!!

Pusszantás és szép napot Nektek, szómenéses Lili