Antikonyhatündér

2008 május 13. | Szerző: Biborlili |

 Emlékszem amikor kiderült, hogy Szonja érkezik hozzánk, Ingríd írta a blogjában, hoyg nálam egy jó kis kismamablog készülődik, hááát akkor tiltakoztam, mondván ez rólam szól, aminek rész lesz  a gyerkőc. Azóta már tudom, hogy én réges rég a háttér vagyok, mert ez valóban Róla szól. Így most egy kicsit tényleg rólam, azért a végén egy fotót kaptok ám:)

Szóval soha nem tartottam magam konyhatündérnek, inkább amolyan gyorsan dobjuk össze, oszt’ halaggyunk tipus vagyok. Úgy kerültem a házhoz, hogy effektíve a főzésem kimerült a bundás kenyérben és teában, anyukám soha nem dolgozott, így mire mi hazaértünk az isiből, már ott gőzölgött az ebéd az asztalon, segítenem nem kellett, mondván első a tanulás. Aztán idekerültem a két fiúhoz, és kb a 3. nap reggelén apósom kirakodt egy adag fagyott valamit, hogy most akkor ő megy a szőlőbe, csináljak húslevest. Hát vazzeg’ életem legdrágább húslevese volt, ugyanis végig telefonon navigáltak.Kész lett, megették, én meg csak lestem, hogy a nagy szakács apósom mikor mondja, hogy akkor ez mi is??? Aztán  végülis szép lassan megtanultam mindent, a két fiú magyaros szája íze szerint. Most éppen babgulyás fő, igaz szakaszosan, ugyanis a főnökasszony épp sziesztázik a teraszon, de ma nem indult jól a nap, küzdöttünk holmi szelekkel. Szóval épp ma volt eszemben, hogy milyen fura, nem én leszek az az anyuka aki katicásvagybarbiverdhercegnőshupikéktörpikésemeletesnémós tortát süt majd a kicsi lánynak, de klasszul megrendelem majd a cukrászdában. Viszont sütni fogok neki a verhetetlen kelt kalácsaimból bármit, amit csak kér. Szóval én amolyan, gyorsan rottyintsunk valamit tipus vagyok és nem hiszem, hogy ez meg fog változni. Persze irígykedve és sóhajtozva nézem a különböző főzős blogokban a nagyobbnál-nagyobb csodákat és minden elismerésem az övék, tietek, de én sajnálom erre az időt, eddig is sajnáltam, de most meg pláne. Igaz ma terveztem fánkot, gulyás mellé ugye az illik, de sorozatos baleseteket szenvedtem. Első körben rácsuktam a kaput az ujjamra, majd jól kicipekedtem magam, érzem is a hegem és habként a tortára elvágtam a másik kezemen az ujjam. Szóval fánk helyett csak pofánk lesz, ergo hozok sütit és megesszük.:)

Gyönörű időnk van, megyünk is csavargni, csak először uzsizik a csaj. A képhez a komment: ezt a babzsák pólyát a sógornőmtől kaptam karácsonyra, sk készítette. Szonját csak pár kép miatt szuszmákoltam bele, hogy szó ne érje a ház elejét, ugyanis 2 perc múlva őrült visítsába kezdett, nem tudja elviselni ha korlátozva vannak a lábikái.Szóval nekünk nem jött be.

Pusszantás Lili