Szigorúan 18 éven felülieknek :)
2009 december 21. | Szerző: Biborlili
Hónapok óta kívánom, az egész testét tetőtől talpig. Szagolgatni, érezni az ízét, elmerülni a selymességében. Érzem és tudom, hogy vele megütném a főnyereményt. Az enyém kell, hogy legyen, igen önző vagyok, de nem lehet másé, csakis az enyém. Éjjelente megjelent álmaimban, csorgó nyállal, izzadtan ébredtem. Megkaptam Őt, azóta a drogommá vált. Vele fekszem és vele kelek, elmerülök barna bőrében, végignyalogatom és harapdálom minden porcikáját. Kisajátítottam, babusgatom, dédelgetem olykor pedig vadul rávetem magam és behabzsolom. Kéjesen élvezem, amikor egymáséi leszünk, az ég is egymásnak teremtett minket. Nem, ez már nem futó kaland, ez egy hosszú kapcsolat, soha el nem múló lángolással. Tudom, hogy mi ketten most már örökkön-örökké. Képes vagyok titkolni is, hogy már megint és ismét vele voltam, csak hogy vele lehessek, lemondok az ebédről is akár ha kell. Csak az értheti eme endorfinrobbanást, aki átélte már ezt a gyönyört…kell nekem és kész….megkaptam Őt és az Enyém…élvezem minden tiltott percét…
FOREVER LOTTÓ CSOKI :o)
Gigi & Pepe
2009 december 20. | Szerző: Biborlili
Szerencsések vagyunk az idén kettős karácsony jut nekünk. Így esett meg, hogy az elmúlt 3 napban nagyon kedves vendégeink voltak, Gidus barátnőm és kedves párja Fecó személyében, a cím persze Szonjától ered, hiszen így nevezte el barátainkat. Nem is barátok ők már, sokkal inkább családtagok, ahogy mi is nekik, azt hiszem. Igazi előkarácsony volt ez annak minden szeretetével és bájával. Nem voltak eget rengető nagy beszélgetések, olyan volt ez a harmónia, amikor már nem kellenek ahhoz szavak, hogy jól érezzük magunkat együtt. Legyen szó nagy kajálásokról, nagy sétákról a hóban, vagy Szonja reggeli pizsamás bevonulásáról az ágyukba. Szeretjük őket, azért amilyenek, azért amiért ők is szeretnek minket. Rövidke 3 nap volt, mégis élményekkel teli.Szonja még ma reggel is dörömbölt a hálószoba ajtaján, hogy Pepppee, Giggggiii. Nehezen értette meg, hogy már nincsenek itt.Az ajándékhegyekért azért egy virtuális seggberúgás illeti őket, de meg kell valljam, a kis fehér pihepuha cica Szonjánál telitalálat volt. Azóta azzal kel és azzal fekszik, szó szerint is, eteti, itatja, becézi! Cicmicinek, azt hiszem ez egy hosszú barátság kezdete lesz. El kell mondjam a legjobbkor jöttetek, amikor már tele volt a hócipőm, amikor már az ember ideges, feszült, túlpörgött. Mint mindig most is nyugalmat hoztatok…köszönjük ezt a meghitt előkarácsonyt nektek…öleléssel Liliék. 🙂
Szonja “tentézni” indul
A blog titkai
2009 december 19. | Szerző: Biborlili
Jó emberek vagytok! Komolyan és ez nem csak abból látszik, amit ide írtok, kommenteltek, esetleg zugolvastok. Sok-sok mailt kapok, sok-sok levelet a drótpostára. Aztán pár napja sokat jár hozzánk a postás, sokszor úgy csenget be, hogy a fél város küldeménye ma is Garami Szonjáé. Jönnek a cicák, fehérek, tarkák, hazaiak és külföldiek. Furcsa, idegenek vagytok, mégis ismeritek az életem. Nehéz időket élek, dúlnak a harcok belül, könny és boldogság. Duplán jól esnek ilyenkor a kedves sorok, a biztató szavak. Sokszor könny szökött a szemembe, amikor olvasgattam Szonjának a leveleket. Nem gondoltam anno amikor először pötyögtem ide a sorokat, hogy ennyi ismeretlen barát vesz körül, azt sem gondoltam, hogy valaki is olvasni fogja soraimat. Azt pláne nem, hogy valakit ezen blog alapján ismerek meg személyesen és zárom örökre a szívembe. Köszönjük az eddigi ajándékokat és az ezutániakat is, hihetetlen boldog a kicsi lány, ezt meg is mutatom Nektek. Köszönjük: Verának, Timikének, Eszternek, Röminek, Alexandrának, Bruninak, Lacinak, Mariannak, Zsuzsának, Máténak, Barninak, Ádámnak, Évának, Edinának, Magnólinak, Manónak, Adrinak, Andornak, Áronnak, Erzsikének, Attilának, Heninek, Zitának és Istvánnak. Ígérem kiemelte helyet kap majd a macskafarm!:)
Ezek a lapok és ezek a kattintások azt jelentik részesei vagytok az életünknek, ahogy mi is a Tieteknek. Tudom, hogy velünk örültök és velünk sírtok, ahogy én is teszem az általam látogatott blogokon. Nincs erre szó, tudom, hogy értitek…:)
Ölelünk mindnyájatokat kedves ide látogatók, Szonja és pocaklakó kishuga, valamint Lili és Bundi.
20.
2009 december 16. | Szerző: Biborlili
Egy nő aki betölti a húszat, hamvas, mint egy barack, élettel és életcéllal teli, párkeresésben, tanulásban, szerelemben, boldogságban. Egy 20 hónapos “nő” is hasonló, élettel teli, hamvas, mint a barack, rajong, a férfiért, aki apa szerepben tündököl. Tanulja az életet, érvényesíti az akaratát. Prücsök ma 20 hónapos és a hóforduló tiszteletére reggel nagy pelyhekben hulló hóesésre ébredtünk. Bár ezernyi teendőt terveztem mára, de ezt egyrészt keresztbe húzták, másrészt meg ne hagyhattuk ki az első szánkózást. Kicsit morci voltam, mert Szonja szánkója még szétszedve, Bundi nem számított a hóra, végül is pont decemberben hó, na ne. Így nem volt karfa a kölcsönszánkón, ded úgy ült, mint aki egyszerre nyelt karót és tojt be. Annyira röhögtem, hogy összesen 2 képet csináltam róla. A kettes szám hagyott ám még ma emléket, ugyanis 2x sikerült elhagynom dedet a szánkóról, nagyobb huppanásnál. Hát igen, vannak ilyenek, pedig nagyon figyeltem, de szerintem ez még éppen a belefér kategória. Szonja egyre rámenősebbé válik egyébként, ugyanis tegnap villámlátogatáson voltak nálunk Leviék és addig húzta-nyúzta rég nem látott barátját játszani, hogy szerintem a fiatalúr egy életre kiábrándult a nőkből. Ez a rámenősség egyébként egyre inkább jellemző rá, így esik meg, hogy a munkahelyemen odaül bárki ölébe és békésen elfogyasztja a reggelijét, szórja a puszikat, a sziákat és csőket, énekel, rákapott a mesenézésre, megy a teszvesz város, macskafunkodás megvan és az a csibészes mosoly is ott bujkál mindig a szája szögletében. Hihetetlen csoda ő és testvére az életemben, mindig megjelenik a kép a fejemben, hogy hamarosan két kicsi lány rajong körül és játszubk kicsi a rakást, furakszik hajnalban közénk szuszogni, 4 apró kéz öleli át a nyakunk, nyálas puszikat adva és ölelve. Csoda ez….Tegnap olvasgattam egy fórumot, karácsony közeledtével egymást licitálták túl ki-mit vesz, százezres tételekben… nekünk a tizede sem jut idén…csak a gyerek kap némi meglepetést…még sem érzem kevesebbnek az ünnepet, hiszen nekünk a szívünkben lesz karácsony…a templomban…a fahéj illatában…a baráti beszélgetésben…a nagyszülőknél…örülök, hogy Szonja még nem érti a pénz jelentőségét, őszintén örül mindennek…mint ahogy ma reggel viháncoltunk az ablakban pizsamában a szálló hópelyheket nézve és boldogan suttogta: Anya enyik hó!!! 🙂
Hasitasi nem kér kódot
2009 december 14. | Szerző: Biborlili
Ma az ippen 16 hetes hasitasim végképp lelepleződött. Nagykabátban, mint Ákombákom falun, délben, futva, rákérdezek, hogy csak nem MEGINT terhes vagy, höhö mintha a 18. csömöte érkezne. Mondom de, asszonygya hanyadik hónap 7.? Mondom nem igazán 4. Jött a sok hű meg ha, meg biztosan nagy baba lesz ésatöbbi.
Úgyhogy hazajöttem, felmásztam Szonja ágyára és készítettem fotót és ledöbbentem, mert tényleg brutál és tényleg tolatok és tényleg már a kismamanacit hordom, Szonjával ezidőtájt még vígan hordtam a nadrágjaim, ok lehet, hogy még most is jó lenne, csak annál már kényelmesebb vagyok. Egyébként másodszületendő leánykánk igen mozgalmas és aktív életet él, legfőképp esténként, amikor nyugovóra térnénk. Nagyokat dobbant, csobban, mint egy ficánkoló halacska, nemrég érzett csodaszép emlékek ezek és annyira jó újraélni.
Elsőszülöttünk közben éntudatát fejleszti, már ki is fejezi, hogy én, enyém.Ma nagyot nevettem, apjuk éppen tisztába tette, mert ugyan lelkesen bilizünk, de apával jobb belebrunyálni a pelusba. Szóval a következő monológ Bundástól származik, megpróbálom szóról-szóra visszaadni: Jesszus Mária, Szent József és valamennyi Szentek, ez mi gyerekem? Egy németjuhász nem csinál ekkorát hat évesen. Bakker a hátad közepe is szaros. Szonja, ez nem is Te vagy, ekkorát egy mamut csinálhat csak. Dicsak csaje, ezzel eltüzelünk egy hétig. Ááááááá nagyon büdös…Liliiii gyere már vegyileg letámadott a jány…Nagyobb zacskót kell venni a pelenkáknak, szikét törlést, gázálarcot. ect.ect. 🙂
Csalfa, vak remény
2009 december 12. | Szerző: Biborlili
Jelen helyzetben úgy látom a legjobbnak, hogy most írok apukám betegségéről utoljára, aztán, hogy mennyiben fog ez a helyzet a későbbiekben változni még nem tudom. “Kedves” testvérem nem tudott tegnap annyi időt szakítani, hogy elkísérjen aput és engem az orvoshoz. Így hát ketten mentünk, Bundi szállítmányozott, Szonja békésen aludt a kocsiban. Rengetegen vártak a dokira, de pontban egykor szólított, ahogy meg volt beszélve. Igazi Ross doktor komolyan, kinézetre, emberségre. Elmondta, hogy a tüdőkórházban elfogadta a bizottság a kemoterápiás lehetőséget, de apunak kell dönteni. Aztán kérdeztem pár dolgot, az orvos levágta a lapot és kiküldte aput. Kértem, hogy beszéljünk akkor őszintén. Megmutatta a felvételt, nagyon rossz helyen van a tumor, azonnal a mellkasfalnak indult, a bal tüdőszájadékba is szétszóródott mirigyes carcinoma. Az ilyen betegségben szenvedők túlélési esélye kevesebb, mint 1 év. Azt már sírva kérdeztem meg, hogy kemoval mennyi időt kap, 2 hónapot. Itt vette észre Ross doki, hogy terhes vagyok, és nagyon megijedt, elmondta, hogy sajnálja és láthatóan rosszul érezte magát. Közöltem vele, hogy én ebben az esetben nem látom értelmét a kemoterápiának, hiszen sokkal több idő töltene a kórházban, mint két hónap, veszélyes mellékhatásokkal. Annyit mondott, hogy orvosként nem mondhat mást, mint a kezelést, de ő is így döntene a helyemben. Egyenlőre szerencsére nincsenek fájdalmai, de sajnos amint eléri a csontos alapot a tumor, lesznek, megbeszéltük a fájdalomcsillapítást, két ápolónő segítségével összeszedtem magam és kimentem apuhoz. Nem mondtam meg neki, még nem , de meg fogom, ünnepek után. Hazaérve félrevonulva kibőgtem magam, anyu észrevette, annyit mondtam neki, hogy nagy a baj. Igen, kövezzetek vagy vessetek meg, de tudván, hogy mindig hallgatnak rám a szüleim, lebeszéltem aput a kemoterápiáról, a mellékhatásokra hivatkozva, sőt ebben partner volt Bundi is. Nem tudom mennyi időnk van még együtt, de tudom, hogy azt az apám sem szeretné kezelésekkel, hajhullással, hányással, nagyrészt kórházban tölteni, minden remény nélkül. Tudom, hogy gyengeségem ellenére nekem kell erősnek lennem, mint mindig. A bátyám teljesen kibukott, sír, mint egy szaros gyerek. Nem nézek előre, nem akarom tudni mi vár ránk, nem fogok kibukni sem, a gyerekeim miatt és Bundi miatt, aki nagyon félt. Mihelyt elmondom apunak és anyunak mindezt keresek majd alternatív módszereket, leginkább olyat, amitől valamennyit hízik, nagyon le van fogyva, 64kg, 190 cm-hez, jelenleg őt is ez zavarja a legjobban. Nagyon remélem, hogy itt akar maradni köztünk, hogy várja a kisunokát, szeretné látni nőni a nagyobbat. Ha azt az oldalt nézzük, hogy sok szerettem egyik pillanatról a másikra halt meg, itt mi még kaptunk időt, időt a búcsúra, időt lerendezni, idő a békére, időt az együttlétre. A két lányom pedig általam fog emlékezni rá, ezt biztosan megígérhetem…
Szó-Kincs
2009 december 10. | Szerző: Biborlili
Az a helyzet, hogy a kisasszonynak az utóbbi időben igencsak megeredt a nyelve. Gyakorlatilag minden szót elraktároz és a legváratlanabb pillanatokban dobja be a közösbe. Ha nem raktároz, akkor pedig azonnal ismétel. A szavak 95%-át ismeri, persze ennél jóval kevesebbet használ. Az S-t és az F-t nem tudja mondani, vagyis inkább nem akarja, így esik meg, hogy Süsü, nálunk Tütü, a fa, pedig pa. Kedvenc állatait felsorolja és meg is mutatja, hogy csinálnak, hát a tigrisüvöltésén fetrengeni lehet. Az adjad szót már sikeresen lecseréltük a kéjem-re, viszont a kakaóban még mindig nem mondja a szó végi ó-t, így elég vicces, amikor fel-le rohangászik, hogy kaka-kaka, amikor pedig visszük a bilit, toporog, hogy nem kaka, hanem kaka. 🙂 Ügyesen szótagol fogalmam nincs ez biztos valami törpökkel született adottság, csak győzze az ember kitalálni, hogy egy szótag kimondása ugyan melyik szót jelentheti nála. Szerencsére elég gyorsak a megfejtéseink aktivityben, mert élénken gesztikulál hozzá. Lényeg a lényeg, egy perc csönd nincs nálunk, folyamatosan megy a duma, kire ütött ez a gyerek?
Döntések
2009 december 8. | Szerző: Biborlili
Ma hajnalban Szonja sírva ébredt, magunk közé véve is csak nehezen nyugodott meg. Fél nyolckor a legszebb álmából kellett felébresztenünk, hiszen úgy döntöttünk, hogy megkapja az oltás. A tanácsadóban egy tünemény kisfiúval rögtön összehaverkodott, csak a kis szomszéd Anna nem volt hajlandó velük játszani, az apja ölébe kucorodott. A kisfiútól, aki egyébként a Benedek névre hallgatott megtudtam, hogy Szonja Királylány, hallod Eliana?:) Módszeresen királylánynak is szólította, nagyon aranyosak voltak. A kis királylány pedig nagyon ügyes, meg sem nyekkent, az oltás alatt. Nem mondom, hogy most nyugodt vagyok, de sokkal nyugodtabb, mintha nem kapta volna meg. Cirka 10 percenként ellenőrzöm a homlokát, hogy nem lázas-e? Bundi oltása a hűtőben, este leszúrom:), holnap pedig én kapom meg. Szerintem ezügyben nincs jó vagy rossz döntés, döntés van, annak minden következményével.
Már 2 hete nem volt meg az eredményem a gyöngyösi genetikai laborban, lehet titokban olvassák a blogom és így intenek be, a leszólásom miatt. Ma felhívtam a dokim, közölte, hogy leküldték neki az eredményt, na itt az ok miért nincs a laborban és minden rendben a kicsi lánnyal a pocakban!:) Bundással ma épp azt beszélgettük, hogy mi van ha gáz van, azért nincs eredmény ect.
Apa ma volt a dokinál…remegett a kezem, amikor hívtam…elmondta neki, daganat…nem műthető….jön a terápia…Szerettem volna beszélni a dokival, de már nem volt bent, pénteken megbeszélésre visszahívta. Csütörtökön hívom, szeretnék átbeszélni vele mindent. Apának valahogy kicsúszott a számon, hogy apa akkor ezt csináljuk végig, túl kell élni…a vonal másik végén. “túl kell élni”… Elhatároztam, hogy előre nézek, a sors állított már sok-sok nehéz helyzet elé, tudjátok.. nem adom fel…
Kedves Gyula!
Köszönöm soraid, sok erőt, kitartást kívánok Neked, mielőbbi felépülést! Lenne pár kérdésem ebben a keserű témában, a terápia hatásáról, menetéről, esetleges kiegészítő terápiáról, ha időd engedi, kérlek keress meg a lillencs@citromail.hu mailcímen. Fáradozásodat előre is köszönöm!!!
Karácsonyi ablakdekoráció egy antitalentumtól, kiegészítve az integető Szonja- és Bundikelékkel:)
Mikulástúltengés
2009 december 6. | Szerző: Biborlili
Hát az a helyzet, hogy kicsit túlpörögtünk mikulásügyileg, akárhogy is nézzük, látván a hús-vért, illetve a csokicsapatot. Pénteken intézeti Mikulás volt, hát majdnem lekéstük, jó kis maratont futottam babakocsistól, Szonjástól, ugyanis Bundi közölte, hogy muszáj-e bohócot csinálni a gyerekből ruhaügyileg. Igen az volt. Megérkezett a Miku, két kb. 2 m-es krampusszal, hát az még nekem is sok(k) volt. Szoni csak tolatott hozzám, a csokimikiért azért odaszaladt, szigorúan rá nem nézve a Mikulásra, képet csinálni róluk esély nulla, talán a tv-s srácoknál lesz 1-2 használható felvétel. Szombat délelőtt a szüleim jöttek Mikulásozni, embernagyságú csokikkal, amit a kiskisasszony kb. 5 perc alatt gyalázott porrá. Délután megérkezett a mi és kerianyu télapója, élő formában, hajjaj, bizony eltört a mécses, 5m-ről azért hajlandó volt puszit dobni és integetni. Szerintem dednek egyébként szakállfóbiája van, kép itt sem készült, hiába ölelgettem én Télapót, Szonja közelebbi kontaktusba nem lépett vele, elfutott az ajándékért és slussz. Ma délután hosszabb sétára indultunk, megnéztük a kivilágított belvárost, (höhö, belváros, aki járt már erre ez vicc) meglátogattunk egy kedves idős nénit, a néni zenetanár volt, a lánya meseszép karácsonyi dalokat játszott a zongorán Szonjának, el volt varázsolva a kicsi lány. Hazafelé robogtunk, mert megérkezett keriapu Mikulása. Őszintén mondom nekem kicsit már sok volt ez a Mikulásosdi, az sem javít a dolgon, hogy édességéhségemet gonosz módon Szonjánál csokivámolom le, khmmm… Szóval a nagyszakállú pirosruhás egyenlőre nem haver Szonjának, evvan. Bundás is debütált, mint Miku, mondjuk hozzámvágta a zsákot, amikor közöltem, hogy azért hívták őt, mert gazdaságos, nem kell kitömni a hasát:)
Szonja “kissé” megszeppenve szemben a pirosruhással
Itt pedig az egy évvel ezelőtti Mikilány 🙂
A helyzet Északon, képes összefoglaló
2009 december 22. | Szerző: Biborlili
-16 fokos, Süsüvigyort arcra-, popsit szánkóra fagyasztó klíma
Vízállás helyett,hóállásjelentés
Akadálymentesítés, avagy Szonja a jómunkásembör
Megérdemelt esti kandallós fapados welness
24 órás késésben vagyok, ma már gatyarohasztó mínusz 6 fokban napozunk. A szánkót csak úgy élvezi a tésasszony ha futok vele, nem ám andalgósan, viszont már nem hagyom el róla, mivel apjuk csinált rá karfát. Sikerült pofára is esni a hóban, amolyan kelfeljancsi módjára, ezért szerintem pszichomókusos sokk érte, szeme, szája, feje tele, megdermedt és levegőt sem vett, én se a röhögéstől, mivel én hátulról láttam, Bundi előlről, ugrott is a teraszról papucsban a hóba. Valaki kérdezte tőle milyen az ilyen hideg, példával illusztrálva, boltba menet, csak a szemed van ki a sál alól, mert ugye látni kell, el kezd könnyezni, de nem folyik az arcodra, mert már a szempilládon megfagy, ami egy az egyben le is törik. Mi azonban survivorok vagyunk és mazohisták, mert imádjuk ezt a klímát, kiskisasszony nemkülönben, a hó ellenben ízre nem jött be neki, minden más funkcióban igen. Pápussz!
Oldal ajánlása emailben
X