Sokkterápia
2010 január 5. | Szerző: Biborlili
Az a helyzet,hogy én nem kicsit vigyorgok itt a gép előtt, ugyanis Bundi éppen 36589. eszközét veti be, arra, hogy csemetéje elaludjon. 2 órája próbálkozik, és annyit ért el, hogy már síkegytiszta ideg, ded meg rohangászik körbe-körbe. Az igazi ok, Szonja még mindig cicivel alszik el délben, összebújunk cici és elalszik, ilyenkor 2-2.5 órát durmol egyhuzamban. Sajnos eljutottunk oda, hogy jó ideje már csak az egyik cicimből szopizik, ezért az az utóbbi időben elkezdett nagyon fájni, mégsem ez volt a fő ok, hanem, hogy kisebb méhösszehúzódásokat észleltem szoptatás közben. Így a családi kupaktanács úgy döntött, hogy 21 hónap után abbahagyom a szoptatást, gondolva a kistesóra. Nemkis meccset futunk ma, volt már közös 3-as összebújós alvási kísérlet, tente cumi, cica is alszik, anya is alszik, apa is alszik, átölelős nem felkelni engedős, éneklős, ringatós, most tartunk ott, hogy Bundi berakta a kiságyba, ahonnan cirka 35x jött már ki tejbetök vigyorral, az előbb már hallottam, hogy szigetelőszalagozza a kivett rácsok helyét, de kb 2 percre akadályozta meg szabaduló művészünket és már hallom is a praclikat. A mai fejleményekből próbálom kivonni magam, így szólt az egyezség Bundival és nem hangosan röhögni, ahogy apa fegyelmez, ded nem alszik…
Azért azt el kell mondanom, hogy nagyon sajnálom, hogy abba kell hagynunk a szoptatást, 21 hónap csoda volt, látni ahogy fejlődik, ahogy csak rám támaszkodhat, ahogy édesen bealszik az anyatejen, tudom, hogy hamarosan mindezt újra átélhetem, kezdődik egy új egy másik egy ugyanennyire szoros szimbiózis, most mégis hiányérzetem támadt, olyan nagy lett ez a pici lány és megtette első lépéseit az elszakadás felé...nem lesz könnyű út…egyikünknek sem…most aludt el az első szintidőnk 2óra és 23 perc…
Pályaorientáció :)
2010 január 3. | Szerző: Biborlili
Az ember lánya, ha anyává léptetik elő, s csemetéje első irkafirkái valamennyit is hajaznak akár egy fésűre is, hajlamos párás szemmel ara gondolni, hogy szülötte minimum egy második Leonardo már most. A lila köd a szülőanya szeme körül, pedig ahogy telik az idő, egyre csak sűrűsödik és mint azt a bárgyú mondás tartja, mindegy mi lesz belőle, csak nálam többre vigye, ezt váltakozva hangoztatjuk, a csak tanuljon a lelkemmel. Pöttöm Pannánkat mi is figyeljük, ugyan a kiskrampusz mellet mi lakozik még benne, netán egy minieistein, vagy egy törpepetőfi. Aztán rá kellet jönnünk, hogy pillanatnyilag 1 művészeti ág köti le a csemete minden figyelmét, ami nem más, mint a tánc. Mihelyt bármilyen dallamnak felfedezhető momentumot hall, legyen az a robotgép vagy a kávédaráló akár, már is rázza a hátsóját és rugózik a láb. Mi meg értetlenül állunk apjával, ugyanis a táncos lépések, olyan magasak mindkettőnknek, mint szamárnak a lórács. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor is roptunk együtt, mert a mi táncunk leginkább amolyan medvecirkuszhoz hasonló és biza 30 fölött az embernek már van némi önkritikája. Ez persze engem nem tántorított el attól, hogy dedet rózsaszín tütüben lássam a szegedi balett szólótáncosaként, mindaddig amíg ma le nem hullt a lepel és be nem vallottam magamnak, hogy a kicsi balerina anyja lábszerkezetét örökölte, amely lábujjilag beillik kínai legyezőnek és minimum két számmal szélesebb, mint hosszabb. Szó ne érje a ház elejét, nekem fölöttébb bejön ez a harapnivaló husis láb.. dehát a balett… Úgy látszik dednek már 20 hónaposan is van önkritikája, ugyanis táncformát váltott, az az igazság, hogy akárhogy is bejön neki eme táncforma, és nem kicsit jó pénzkereseti eszköz, a piac szerintem telítve van és nem hiszem, hogy apukája boldog lenne, ha továbbra is rúdtáncot gyakorolná, aminek mostanában hódol.
Hogy kicsit terelgessem a báránykát, tegnap sakáltanyát, ma néptáncot néztünk, a szélsőségek elvére hivatkozva, hááát nekem még mindig leginkább az electric boogiera hajaz a csemete, és ha így haladunk valóban ő lesz a parkett első gömbölyded ördöge. 🙂
Újévi fogadalmak
2010 január 2. | Szerző: Biborlili
Na ez az ami szerintem oltári nagy hülyeség, az ember fogadkozik-fogadkozik, aztán meg a felét sem tartja be. Szerintem inkább mi azt a hagyományt követjük, hogy amit elején csinálsz, azt csinálod egész évben. Ennek örömére 9 után keltünk, végignéztem egy dvd filmet az elejétől a végéig, igen ez ilyen nagy szó nálam, mesét olvastunk, ettünk, igen lencsét is. Az össz. háztartási tevékenységem a mosogatás volt, szóval túl dolgos évnek remélem nem nézek elébe. Átmentünk a szomszédba új évet köszönteni, ittam egy nyelet pezsgőt és aztán jött a vég. Zita cukrász és körberakott engem, a köztudottan édességimádót sütikkel. Elég legyen annyi, hogy tegnap délután óta még csak almát ettem és nem is nagyon igényel mást a szervezetem. Elég ködös nemszeretem idő van mifelénk, de azért csak sikerült a kiscsajt is kicsalnom kicsit, miután ma fél 10-kor ébredtünk, össznépileg. Szóval nem tudom meddig tudjuk alvásügyileg húzni a lóbőrt, de mostanában mindhárman nagyon egy húron pendülünk ezügyben. Szóval séta, eszközöket kell bevetnem, hogy ne babakocsizzon agy cipeltesse a hátsóját. Ha az apjával sétál akkor nagyon cseles, igaz NŐ, ugyanis addig hisztizik, viccelődik, amíg ölbe nem kerül, Bundi pedig duvadként csörtet vele haza. Szóval ma jót sétáltunk, miután be lett ígérve egy tejszelet, hiába no családtag ő is, szereti a hasát, most pedig elaludt. Csendes napjaink vannak, eseménytelenek, de azt hiszem nem is vágyom most másra, ha ez még jó sokáig így lesz, akkor azt hiszem elmondhatom, hogy elégedett vagyok.
A mi kis dinónk
2009 december 31. | Szerző: Biborlili
Az az igazság, hogy a tegnapi uh megejtése nem ment egyszerűen. Első körben ugyanis eltűnt az afp leletem, valakinek pont azt kellett vagy nem tudom, mert a sima vérvételes papírom megjött, de ez nem. Dokibácsival konzultáltunk, hogy megvan a kombinált teszt, ami tökéletes, 18 hetesen meg már semmi értelme újra levenni. Tegnap délelőtt kibattyogtam a tanácsadóba, ahol kollegina a bökővel várt, hogy akkor ő most máris leveszi ösmét, hagytam magam, így gondoltam hamarabb szabadulok. Szét is küldte a vénám rendesen, evvan. Gondoltam Garami kisasszonyt nem altatom el, majd a kocsiban, peersze, nagyiéknál kiraktuk a csajt, kakaó, nagyi melléfekszik, hátha….de nem oda Buda. A dokinál velem együtt összesen 4-en voltak, de nem jött a doki, szültek… Aztán nagy vicces kedvében megérkezett, be is véste a kiskönyvembe felülre, jó nagy kanyi betűkkel, hogy afp lelete rejtélyes körülmények között eltűnt. Közölte, hogy 21 hetesen már megnézi a méhszájat is, mert félidő túl leszünk, hát én még mindig csak lesek, hogy félidő, konkrétan azt ízlelgetem még a fáziskésésemben, hogy babát várok. Átvonultunk uh-ra, már vártam mi lesz, mert mindig van valami gixer, hát most is bejött, nyomta rám a zselét és elengedett a kupak, fél tubus cucc plattyant a köldökömön. Végignéztük a kicsinek mindenét, aki bőszen nyomta a boogiet és nyelte a magzatvizet. Minden a lehető legnagyobb rendben vele kop-kop, de valahogy érzem és tudom, hogy ez nem is lehet másként. Szonja szavaival élve 100%-á vált, hogy “nyunyuja” van, így most már mi 3 gráciaként foguk működni. Kaptunk 4d-t is, közölte a doki, hogy nem az a kép lesz, amit majd mutogatni fogunk, mert leginkább egy kis dinóra hasonlít csemeténk. Bundás rákontrázott, hogy szerinte inkább Alien, de nem gond, mert sci-fi rajongó az apja. Azért itt majdnem bokán rúgtam, a “felelősségteljes, komoly két gyerekes apát”. Megint 45 perc mozit kaptunk, csoda ez a mai technika na…..Dedünk közben szétszedte a házat,nem akart hazajönni, a hazaúton sem aludt, így este fél 10-kor esett össze, én kb. 5 perccel utána.
A képek minőségéért elnézést, de nincs scanom, úgyhogy evvan, én látom, Ti meg képzeljétek oda. 🙂
Mára kis csendes óévbúcsút tervezünk, én leginkább pihenni szeretnék, igaz egy koccintásra elígérkeztünk a szomszédba, de azt hiszem ennyi. Nem tudom mi vár rám 2010-ben, de azt hiszem jobb is ez így. Azt már tudom, hogy egy csodás május vége mindenképpen és sok-sok boldog pillanat is nagylányunk jóvoltából. Nem volt könnyű ez az év, de Ti akik ezt olvassátok tudjátok. Kívánok Nektek Minden Jót, szeretetet, szerelmet, családot, lengedező babakaka illatot, ki, mit szeretne. Nekem nincsenek nagy kívánságaim, az az egy ami dolgozik bennem, pedig maradjon meg csak nekem. Öleléssel Lili
B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!
É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek a,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!
K erüljön betegség, bánat messzire,
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe!
V ágyaid sorra valóra váljanak,
Á lnok szavak többé ne bántsanak!
N övekedjen az igaz barátok tábora,
O kosan élj, ne legyél ostoba!
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
B.U.É.K
Mindenkinek!
Játszani is engedd, mondom ENGEDD!!! :)
2009 december 29. | Szerző: Biborlili
NO COMMENT!!!! NINCSENEK SZAVAK CSAK KÉPEK!!! :O)
Sokkoló fotók avagy…
2009 december 28. | Szerző: Biborlili
- bemutatom, hogy lehet ugyanolyan súllyal és magassággal, extrakülönbségű hasat növeszteni, ugyanannyi idő azaz 18 hét alatt
- megcáfolom a fekete ruci és slankítás témakör mendemondáit
- szintén két fotóval mutatom be a Szonja garzont és a Kyra villát hasilag
- igen, most is csak 1 gyereket várok az utolsó információim szerint
- szerintem ennyire nem nyúlhattak meg a szalagok, vagy esetemben gatyamadzagról van szó
- gondolom nem kell képleírás, igen-igen születési sorrendi fotók a lányaimról
- nem, nem gondolok bele mekkora bélésem lesz cirka 22 hét múlva, igen szeretek bálnácska lenni
Meghóttam, meghóttam, biztos, hogy meghóttam
2009 december 28. | Szerző: Biborlili
Hát banyek, a tegnap éjszakánk maga volt a horror. A nagy ünnepség utolsó nyomait igyekeztünk eltüntetni, némi töltött káposzta és beigli formájában, majd mindezt vacsira melegszendviccsel öblítettük le. Este nyugovóra tértünk, de Szonja már fájtatta a pocakját, fél 3 -kor is nyüszögve kelt, kis simivel visszaaludt. Ellenben én, leizzadva keltem, olyan folyamatos szívdobogással és légszomjjal, hogy tisztára halálfélelmem volt, soha nem éreztem még ilyet. Amikor még Bundi is lecseszett, hogy miért állok a nyitott ablaknál megfázik a gyerek jól el is bőgtem magam. Komolyan úgy emlékeztem, hogy mondtam neki, hogy nagyon szarul vagyok, de szerinte nem. Kompletten produkáltam az összes szívinfarktusos tünetet, ettől méginkább pánikoltam. Placebo jelleggel bekaptam egy MagneB6-t és az infarctusommal együtt reggel nyolcig aludtam. Ma épp adtam elő barátnőmnek, éjjeli agonizálásom, amikor ő közölte, hogy tuti kicsináltam az epém, bakker ez nekem eszembe sem jutott, bár délelőtt az kigugliztam, hogy terheseknél magnéziumhiány okozhat ilyeneket. Szóval tegnap éjjel utókarácsony sokk volt nálam és Szoninál. Aztán ezt ma megspékelte a védőnő azzal, hogy egyrészt az afp eredményem nem jött meg, pedig szerdán mennem kell eredménnyel együtt uh-ra, másrészt meg a vérképem vasfelszívódási zavart mutat, ergó kapok majd egyszercsak ha lesz doki szép kis tablettát rá…nesze neked betegségtudat….
Karácsony a zip verzió :)
2009 december 27. | Szerző: Biborlili
Szóval kitoporogtam magam 24.-én, de csak felébredt a kisasszony, és körülbelül ez a monológ hangzott tőle 5 percig: fa fa fa fa fa fafafafafafa fa fa fafafafafa, teljes extázis, az ajándékok már nem is érdekelték, azóta minden egyes kérdésre, miszerint megkérdezik, na mit hozott a Jézuska? A válasz, naná: FA. Érdekes módon nem nyúl a díszekhez, törpszli ujjaival éppen csak megérinti és ámulattal nézi. Elmentünk templomba, az Istentiszteletre és a betlehemezésre, egy idő után jobbnak láttam angolosan távozni, ugyanis az igehirdetés alatt, szemünk fénye kiviharzott és a zsoltárokat tánckísérettel követte le. Kb. ahogy Pákó dobja hátra a seggét és rugózik,minél jobban nézték, annál jobban csinálta, az utánozhatatlan süsüvigyorral spékelve a dolgot, amikor már a tiszteletes is fuldokolva röhögött a szószéken, likvidáltam a megtévedt báránykát. Megfogadtam, hogy ez a karácsony nem a sütkérezésről, eszem-iszomról, csiliviliről fog szólni és olyan jóóó, hogy ez így is lett. Szerencsére anyukámnak nem voltak ilyen fogadalmai, így pénteken sikerült hülyére enni magam, terhesgatya nagy-nagy előnye, hogy enged, Szonja meg komplett bohócot csinált mindenkiből, legfőképp a bátyámból, aki képes volt fél napon át egy bevásárlókosárban hintáztatni unokahúgát, miután az hajlandó volt neki puszit adni szakállundoritisze ellenére. Hazafelé még bementünk a kórházba, Sanci barátunk még mindig az intenzíven tüdőgyulladással, hát nem mondom, hogy a legjobb formában találtuk, de iciripicirit javult. Tegnap megérkezett keriapu és kerianyu, keriapu ajándéka, Süsü, aki a cicával rögtön egy szintté lépet elő, így a komplett alvókészlet bővült, Szonja, macis párna, cica és Süsü négyesre. Keriapu szerint inkább nem meséli el mennyit hajtott Süsü után, de megérte. Aztán prücsök, szó szerint pezsgőfürdőzött, magárarántott egy pohár pezsgőt, így abszolválnunk kellett egy hajmosást, csak annyit ezen nálunk kétemberes feladat és nem azért, mert nagy a gyerek feje. Azt mondják ünnepekkor meglódul a gyerekek fejlődése, és tényleg, ma délelőtt mondtam elsőszülöttömnek, hogy gyere megyünk sétálni, mire közölte, hogy Én nem megy és bevonult a szobájába. Ezzel egy problémám van, oké, hogy szabad akart, de a Zannya vagyok, mondanom sem kell, ő nyert, mert bár elindultunk, de cipeltette a seggét. Elvagyunk na.. és ez a lényeg.
Zanzaképek, nem túl jó minőségben sajna:
Karácsonyi levél Lányaimnak!
2009 december 24. | Szerző: Biborlili
Édes Szonja, Drága Kyra!
Igazi csoda az idei karácsony, szívszorongató, várakozással teli. Nézem ahogy alszol nagy lányom és alig várom, hogy felébredj. Hiszen a legszebb ajándék nekem az idei karácsonyban, ahogy szemed tengerkékje tükröződik a díszeken, ahogy csacsogva játszol majd az ajándékokkal, ahogy együtt olvassuk a könyveket, ahogy a havas úton megyünk a templomba ma, ahogy nagyiéknál holnap Te leszel a legnagyobb ajándék. Olyan ajándék, aminek nem kopik meg a fénye soha. Minden nap hálát adok az égieknek, hogy utad hozzánk vezetett elhozva nekünk a fényt, az életet. Gyöngyöző kacagásod, ölelésed segít át a legnehezebb napokon is. Köszönöm, hogy vagy, hogy szeretsz, hogy szerethetünk.
Kicsi Kyrám, 2 évvel ezelőtt átéltem már egy hasonló pocakos karácsonyt a nővérkéddel, akkor azt gondoltam, lehet, hogy soha nem lesz több ilyen. Aztán a születésnapomon bekopogtattál és a pünkösdi rózsákkal már itt leszel teljesen közöttünk. Nagyon várunk, nagyon szeretünk és köszönjük Neked, hogy minket választottál családodnak. Igazi karácsonyi meglepetés vagy nekünk, mint a fán a csillagszóró, útmutató égi jel, megkettőzése szülői szeretetünknek.
Drága lányaim, sok szeretettel ölellek benneteket: Anya
Kedves olvasóm,az alábbi történettel kívánok Neked és Családodnak Áldott Ünnepet, Békét, Hitet.
A
bögrék
Elmosogattam tegnap este, nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Köztük van kettő fületlen, de elölről szépek.
Elölről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
NEM kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Eszembe jutnak most felebarátok,
Kiket
képletesen fületlennek látok.
Úgy teszem fel őket életem polcára,
Hogy
ne lássak mindig arra a hibára.
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
Elsárkányosodva
2010 január 7. | Szerző: Biborlili
Azt hiszem kell nekem valami sárkányfű, vagy citromfűtea, vagy minimum egy gumikalapács. A kód neve Szonja, bizonyám, aki antialvó, hisztigép. Nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, rendben van, hogy ez még csak a 3. nap, de már eléggé jégkorszakosan tikkel a szemem. Nem alszik, addig amíg össze nem esik, ami általában délután 4-5. ühüm, azt már nem kell mondanom, hogy este mikor fekszik le, hát nem a tyúkokkal, sokkal inkább a baglyokkal. Igen, amikor már semmi sem segít csak a 2563x való visszapakolás a kiságyba, akkor már kivagyok, és nem vagyok nőies, sőőőt elszégyellem magam, hogy ennyire ki tudok fordulni magamból. Nem már nem röhögök Bundin sem és igen, ilyenkor elgondolkozom, hogy fogok bírni kettővel, ha egyel sem megy. Szar érzés na…
Ráadásul vannak ám más hírek is, holnap mennem kell a főnökhöz, nagyon úgy néz ki, február 4.-én munkába állok, nem mondom hova kívánom most ezt az egészet. Osztottunk-szoroztunk muszáj, hurrá 60%-os táppénz. A kollégák meg várnak vissza, nem tudom miért várják tőlem a világmegváltást, csendben elgurulgatok majd ide-oda, legalábbis eddig ez a terv, szerintem a főnököm másképp gondolja… szerintem.
Kedden voltam megint tanácsadáson, mint aki ezért is napibért kap, híztam is már 80dkg-t, 19 hét alatt,meg 3/4-ig betelt már a kiskönyvem, höhö, azért májusban már nem terjesztem a kilógyarapodásom számát. Meglett az ismételt afp leletem, most érdekes mód 1 nap alatt és jó, hiába no ez a labor igazi gordiuszi csomó, nem én leszek az, aki kibogozza. Ezt mondjuk kihangsúlyoztam az eüs kolléganőknek és a háziorvosomnak is. A vigyorukból megítélve, ők sem lesznek azok.
Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők, meg én, kisütöm a bedagasztott lángost, pááá…..:)
Oldal ajánlása emailben
X