Az én kis Jolly Jokereim
2010 január 16. | Szerző: Biborlili
A 21 az nálunk nyerő szám, hiszen csibe ma már 21 hónapos. Persze ez tényleg úgy van, hogy még alig született meg, az első találkozásunk még annyira közeli és mégis hamarosan már a 2. gyertyát fújhatja el a szülinapi tortáján. Aztán itt a másik 21. a kicsi lány a pocakomban a ki szintén 21-es, hiszen 21. hete dobog pici szíve az enyém alatt. Kicsi elegem van már ebből a szutyok időből, gondolom ettől vagyok ingerlékenyebb, mondjuk foghatjuk a hormonokra is. Nem tudom mi van, de iszonyatos alvásigénnyel leledzem, esténként rendszerint hamarabb elalszom min a ded és reggelente ő nyitogatja a szemem, vagy puszilgat a macijával, mikor mivel. Hihetetlen ütemben fejlődik, úgy testileg, mint lelkileg, érzelmileg. Lassan átváltunk a 92-es méretre felsőkből is, cipőben 22-es és sorolhatnám még. Számomra mégis sokkal fontosabb az az érzelmi-értelmi fejlődés, amin keresztülmegy. Sokan kérdezték, tudom-e szakmai szemmel nézni Szonját. Hát nem, nagyon nem, ugyanis nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy ő a lányom, a húsom, a vérem, egy darab belőlem. Hihetetlen részese lenni annak, ahogy alakul ki a személyisége, ahogy egyre inkább manipulál, ahogy partner a beszélgetésekben, ahogy gyűjti az ionformációkat, ahogy gyöngyözve kacag, ahogy alszik mellettem és én persze nem bírom ki, hogy ne puszilgassam.:) 21 hónappal ezelőtt még nem is sejtettem, mennyit formálhat rajtam egy kis ember, mennyi mindenre tanít. Legfőképpen türelemre, odafigyelésre, odafordulásra. Nem tudtam milyen lesz az élet vele, mint, ahogy még azt sem tudom biztosan milyen lesz ha már itt lesz a kishúga is. Csodás 21 hónap áll mögöttünk, köszönöm, hogy részese lehetek az életének, hogy megmutatja nekem a világot az ő szemével,hogy annyira várja a kistesót, mint a szülei, hogy csacsog és csacsog és csacsog…:)
Cool-túra
2010 január 15. | Szerző: Biborlili
Bundásra és rám abszolúte jellemző, ama bizonyos ellenétek vonzzák egymást kategória. 16. éve (jesszus) vagyunk együtt és gyakorlatilag mindenben a szöges ellentétei vagyunk egymásnak, már ami a kultúrát illeti. Én falom a könyveket, jó most már azért kevesebb időm van rá, de anno szerintem én voltam az egyetlen aki az összes kötelezőt az utolsó betűig kiolvasta. Ő ellenben ha valamit nagyon muszáj, azt felolvastatja magának egy olvasóprogrammal. Megrögzött sci-fi rajongó, míg én a velős mondanivalójú filmeket szeretem, pl Angyalok városa, Philadelphia, és hasonlók.Utálja a mozit, mert otthon a dvd előtt, sokkal jobb, én pedig mozi és színházrajongó vagyok. Zenében nála csakis a kőkemény Metál jöhet szóba, amíg nálam mondjuk Kövi Szabolcs is. Múzeum és kiállítás nála szóba sem jöhet, nekem pedig mindent meg kell nézni. Kíváncsian vártuk hát, hogy eme területen kire üt majd csemeténk. Nem leplezett felhőtlen örömmel konstatáltam, hogy rám. A csecsemőkori szó szerinti könyvfalást felváltotta az igazi könyvszeretet. Leosztotta a kiscsaj a szerepeket, hiába próbálkozik apa, neki csak a háton lovaglás és kutyázás jut, anyának meg a könyvek. Boldogan szedtem hát elő gyermekkorom nagy kedvenceit és vonzottam be csibét, mint macit a málnásba. Újraéltem azokat a perceket, amikor nagymamámmal, akitől könyvszeretetem örököltem, bebújtunk a tiszta szobába a dunyha alá és csilingelő hangon mesélt. Kislány buksimban pedig megjelent midig Andersen Hétszínvirág meséje és bőszen hittem abban, hogy nekem is teljesíti kívánságaim, csodás tájakra jutottam el a mesék által. Szonja már a XXI. század gyermeke és korából kifolyólag, őt még a mesék képi világa köti le igazán. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen picurinak már vannak kedvencei, mégis mindig 3 könyv kerül elő ha rá bízom a választást. Az sem véletlen szerintem, hogy mindhárom könyvet kapta, 3 olyan embertől, akiket mindketten nagyon szeretünk. A könyvek gyönyörűek, tanítóak, játékra ösztönzőek, kedves történetekkel igazi ajándékok a hétköznapokon. Így bátran merem ajánlani nektek, mindhármat, a Hóember Karácsonyának egyik oldalát próbáltam külön is lefotózni Nektek. Az internet világában háttérbe szorultak a könyvek, az illata, a varázsa, a magában hordozott tudás és múlt, ha mi nem tanítjuk meg gyermekeinket a könyvek szeretetére, bizony a nélkül sárgulnak be a lapok, hogy bárki is felütné őket. Mi már szeretjük a könyveket és mindent megteszek érte, hogy ez így is maradjon.
Bili, öröm az arcokon és tapsvihar
2010 január 13. | Szerző: Biborlili
Nem erőltetjük a bili témát, ez az imént történt és muszáj megörökíteni. Szonja futkos egy bodyban, szeret meztelenkedni és már volt egy becsorgatós verzió, így lekerült a pelus. Aztán szól, hogy kaka, én meg mondom, hogy akkor szaladjunk a bilihez. Szonja egy mozdulattal felkapja a cuccost a lamináltról,(nem láttam, hogy már megvolt az akció)rohan a bilihez és beledobja, csak úgy koppan, majd tejbetök vigyorral macibarna kézzel, megtapsolja magát. Mi meg dicsérünk, röhögünk és örömködünk…aztán megetetjük klotyómanót. Elviekben megvan a kaka, csak az utat kell lerövidíteni.:)
Jham és mit találtam egy trón, potom 8000, ész megáll!:)
Akajom vagy nem akajom és kész
2010 január 13. | Szerző: Biborlili
Bár az én kis fürtöcském egy imádni való kölyök, de olykor-olykor, na jó nem is olykor-olykor, hanem bizony már nap szinten kijön belőle a kisördög. Ez leginkább a sétáinkat jellemzi, ergo vagy nem arra akar menni amerre én vagy nem ott, ahol én. Ebből aztán nem kis nézeteltéréseink támadnak, mert bizony hatásos eszközt kapott ki a tarsolyából, ugyanis megy a helybetopi a sakálvokál és az úristenemberekegy szadistaazanyámsegítsetek arc. Ma pl azon tört ki a balhé, hogy elejtette az éppen félig csócsált banánt és nem értette meg vagy nem akarta megérteni, hogy a sáros vizesárokból már nem kellene kienni. Ennek örömére éhező makimajomként üvöltve jöttünk haza, mások nem kis derültségére. Amikor éppen valamiért haragban vagyunk, ergo nem alvás, akkor megpróbálok nem engedni a 48-ból. Sajnos a kis imposztor azonban, nagyon is rájött arra, hogyan lehet a humorral oldani a feszültséget, így ma pl akkor robbant ki belőlem a nevetés, amikor szagolgatta az apja lábfejét, eltorzult arccal pfújogva. Azért sokszor túllő a célon és nagyon kategorikusan rá tudja vágni egy-egy kérdésre vagy kijelentésre, hogy nem. Csúszunk befelé a dackorszakba és igen hazudnék ha azt mondanám, hogy nem remeg a lábam, ha arra gondolok, hogy akkor leszünk a közepén, amikor majd egy újszülött és részese lesz már mindennapjainknak. Közben meg látom, ahogy mórikálja magát és ilyenkor még a hosszú 2 perces haragom is elfelejtem…ördögszarvak és angyalszárnyak ide vagy oda:)
Anya munkahelyén
Utálatos kedd
2010 január 12. | Szerző: Biborlili
Ááá komolyan mondom, vannak olyan napok, amikor az emberre extrán rájár a rúd. Ilyen ez a mai is. Lehet már reggel fel se kellett volna kelnem, ennek ellenére fél 9-re várt a fogorvos, igazi jó kis délelőtti matiné program. Előtte még Bundást átküldtem a boltba, ahonnan nem ért vissza időben, mert sokan voltak. 1/4 órát késtem, ami éppen elég volt ahhoz, hogy mindenki elém kerüljön. Az már csak hab a tortán, hogy szakadó havas esőben mentem és csak akkor vettem észre, hogy lyukas a cipőm, amikor átázott. Kotortam egy könyvet a feneketlen táskámban elütni az időt és találtam két kockaélesztőt a táskám alján :DDD fogalmam sincs mióta hurcolásztam magammal. Azért megnéztem volna a takarítónéni arcát, amikor borítja ki a kukát, zsepi-zsepi-élesztő-zsepi-zsepi 🙂 Aztán meg szóba elegyedett velem egy nő, az a tipikus akit nem lehet lerázni, beszélgetni kedvem meg mínusz szinten. Cirka 1.5 óra után kerültem sorra, asszongya a doki, az első 3-t tömni kell, 5000ft, csak lesek, darabja 5000 vazzeg. Hát kissé pironkodva, most csak egy tömést kértem. Igen fizetnem kellett, sztk rendelőben, terhesen, előre az úton fogatlan Magyarország. Dúlifuliként értem haza, zsibbadó, fájó arccal, zúgó fejjel és éhesen. Ded átvéve nyafirkolásom, hisztikriszti volt, amolyan semmisejó állapotba, 4-kor még bőszen brummogott alvás helyett. Aztán apjukkal is összerúgtam a port, aki idegességében jól bevágott egy ajtót, mivel ded ilyet még soha nem tapasztalt jól elkezdett sírni, meg én is, aztán elaludt, de egyszer már sírva ébredt. Bundit jól kiosztottam, aki behúzta fülét- fa..-kát, elkezdett Gyökereket nézni, dvd-ről,(noormális???) naná, hogy horkol és ded is, nekem meg sajog az 5000-es fogam. Semmisejó nap van ma…pedig úgy elterveztem, hogy ma sokmindenről fogok itten sziporkázni szívem. Arról pl. hogy a kiskisasszony beszéde beindult mint a motolla, szépen és tisztán ejti a szavakat, sőt elkezdte összekapcsolni itt van, gyere apa, stb. A maradék 20% szerintem halandzsa, vagy droid nyelv, kedvencem a dzsidzsá, ez lenne a vigyázz, vagy el az útból, mire megértettem, össze-vissza taszigált és kiabálta folyamatosan. A másik, hogy nézegettünk egy mesekönyvet, kértem mutassa meg, hol a hóember orra, erre rámutat a hóember melletti órára:) Azt se rögtön értettem, hogy nála az orra=óra. Ááááá nem forog az agyam ma…
Na mindegy, ez már egy ilyen elbaltázott nap, azt hiszem alszok én is rá egyet...
Félidő
2010 január 11. | Szerző: Biborlili
Félidő, mint a focimeccsen, mondjuk a labda meg van hozzá :)Kicsi lány 20 hete költözött be a pocakomba. Hihetetlen, jó-jó tudom, hogy mindig ezzel jövök, de ha egyszer tényleg így van.:) Csak nekem furcsa, hogy így s lehet, hogy nem kell hőmérő, injekciók, peteérés, uh, ésatöbbi, ésatöbbi. Annyira más ez a másállapot mint Szonjával és nem csak a gigahas miatt. Kicsi Kyra rejtőzködik néha-néha egy erőteljesebb rúgással jelez, aztán este amikor csend és nyugalom van, testvére is kiosztotta a pocakpuszikat, ő is belecsap a boogieba, mindaddig amíg fel nem veszem az oldatfekvős alvópózt. Szoros szimbiózisban élünk, bár koránt sincs annyi időm a befelé fordulásra, mint az előző várandósságomnál. Mégis valahogy sokkal nyugodtabb ez, bennem van már a második gyerek rutinja, az első gyerekkel edzett idő. Az pedig ahogyan a kicsi lány beköltözött tényleg maga volt a csoda. Elszaladt ez a 20 hét, és tudom, hogy el fog szaladni az ezután következő 20 is, aztán csak azt veszem észre, hogy egyel több a létszám:) Úgy hozta az élet, hogy a Szonjával egyidősek fórumán, most jópáran együtt várjuk a kistesót, sőt van aki már meg is szült, úgyhogy most egymást paráztatjuk és jókat röhögünk, mert közben persze mindannyian tudjuk, hogy minden gyerek más és más és minden születendő gyerek is más és más lesz. Nem ringatom magam álmokban, lesznek álmatlan éjszakáink, nehéz meccseink. Egyet viszont tudok, ha prücsök, csak feleannyira fogja kistesót szeretni, amikor megszületik, mint most, már minden rendben lesz. Mi a két felnőtt elérzékenyülve nézzük, amint elsőszülöttünk játék közben odaszalad, megpuszilja a hasam és közli Tesss szeret…(tesó szeretlek). Sok-sok nehézséggel küzdünk, sokan még azt is a szememre vetették, hogy merek vállalni második gyereket,egynek kell megadni mindent. Aztán megvilágosodtam, azért jött most a második gyermek, mert most kellett jönnie, hogy hitet, erőt adjon nekünk, és azt hiszem, Szonjának azzal adhatok meg MINDENt, hogy testvére születik, hogy nem lesz egyedül, hogy a mi kis palántáink életre szóló karót kapnak egymásból-egymásnak….
Képzönge: A 20 hetes pocakfotón itt-ott látszik a hajam, tegnap hajkiegyenesítővel mostam és pakolást is ilyet kapott, az eredmény dugóhúzó, ennyit ér. Úgyhogy Hencsikém ha Zitatündér meggyógyult a kezeid közé adom magam. A második képen pedig ded hallgatózik a pocakban és be szeretné adni a macit a tesójának 🙂
Kaptam, köszönöm…
2010 január 10. | Szerző: Biborlili
“Az életünk olyan, mint a patakok: mind ugyanabba a folyóba
folynak, bármilyen mennyország áll is előttünk a ködben a vízesések alatt.
Drága barátom, csukd be a szemed, és engedd, hogy a víz hazavigyen!!”
Gedeon bácsi
2010 január 9. | Szerző: Biborlili
Lehet, hogy az ominózus dalban ő volt a fő hajszobrász, de én ma már csak dünnyögöm eme nótát. Ugyanis hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy ded és én megszabadulunk hajkoronánktól. Én kb. úgy nézek ki, mint irokéz indián lsd Ördögh Nóri, csillag születik, tegnap este ehhez már illő arcfestést is beszereztem a kozmetikusnál, aki jelzem 2db házzal lakik feljebb és szépítkezés céljából szeptemberben látott. Nade ugorgyunk vissza a hajtémára, komplett fecskefamília költözhetne bele, a melegebb vidékre költözés helyett. Eltünt a beszerzett hajkefém, valószínűleg dedmancs van a dologban, de erre nem foghatom a rasztásodásom kezdetét, mert beszereztem egyet. Jobb ötletem nincs, Bundira kentem, ugyanis ő szokta kifésülni hajmosás után, ami cirka 1 órát és extrém erős idegzetet vesz igénybe. Tegnap és tegnapelőtt nem ért rá, “sürgős” tennivalói miatt. Emiatt olyan pipa lettem, hogy ma deddel kikötöttünk egy fodrászüzletben. Ugyanis azt hittem, hogy ded minimum 2 éves koráig csupikopi lesz, de az elmúlt időszakban igencsak beindult. Van kb 328 forgója és kb 4cm-es haja, ami ezerfelé göndörödik, apai és anyai örökség, amire mindenki irígy, de szerintem Pumuklifejű Szonja nem annyira és nemsokára vége a mindent lehajazó sapkaszezonnak.
A láthatóan kezdő kiscsaj, amikor kérdezte, hogy kinek lesz vágás, nem kicsit akadt ki, amikor mondtam, hogy mindkettőnknek. perc után vert seregként hagytuk el az üzletet, dedért azért nem vágta le, mert szerinte édes és szép és nehogymá’, az enyémet meg azért, mert szerinte hétfőn visszamennék és vissza akarnám csinálni az egészet. Szóval, így maradtunk, mint Katiba a gyerek. Erről az utolsó hajvágásos akcióm jut eszembe, amikor még jelzem Bundi ződ Ladával villogott, szóval nem tegnap volt és jöttem haza suliból, hirtelen felindulásból beugrottam a fodrászhoz,hazaérvén, Bundi derékig a motorháztetőben, beköszönök, Jónapot… Felnéz: “Kezitcsólkoolom….. Te hülye vagy????“ Khmmm, a derékig érő göndör barna hajam, 20cm-es, vasalt és vörös. Hites uram akkor biztos volt benne, hogy soha többet nem nő meg. Naszóval ez a mai hajcihőnk így alakult, úgyhogy most már kénytelen leszek hajat mosni, amit kb annyira szeretek, mint elsőszülöttem… na ok én nem ordítok…csak a fésülésnél 🙂 A képek csak a HAJ (JJJ) kedvéért.
Altatás (ígérem) utolsó felvonás
2010 január 8. | Szerző: Biborlili
Tudom-tudom nem vagyok túl sokszínű mostanában blogügyileg, dehát most mit csináljak ha /pillanat ez a legégetőbb problémám. Igen, nyugodtan nyithatjátok meg a blogom, azzal a sóhajjal, hogy banyek, megnézem már megint mi a sz@rt írt ez a bige az altatásról. Mivel már saját magamtól is rendesen kivagyok, így reggel higgadtan keltem és eldöntöttem nem húzom fel ma magam semmin. Legjobb megoldásnak Bundit hátba támadva azt választottam, hogy 13h-kor, nekem sürgősen el kell mennem a postára és a zöldségeshez, mert halaszthatatlan kuponfeladás és narancsvásárlás van, és azt csakis délután egykor lehet abszolválni. Mire Bundinak leesett a tantusz két villa káposztás tészta között, én már elegánsan pát intettem az ajtóból. Nagyon igyekezve (höhö) fél háromkor nagy óvatosan nyitom az ajtót, Bundi a nagy macival édeskettesben a takaró alatt, Szonja meg éppen a konyhaszekrényt pakolta ki. Bundi feje fölött kissé gomolygott a düh füstje. Itt én estem csapdába ugyanis 10 perc múlva közölte, hogy mostmárisazonnal le kell mennie kandallófáért, ühüm még mindig ott van. Altatás naná, hogy megint én. Taktikát váltottam. Kikapcsoltam mindent és 15.35-kor lefeküdtem a macival (nem úgy és nem olyan macival), becsuktam a szemem és megfogadtam, hogy semmin, de semmin nem akadok ki és nem szólok dedre, na ok, leszámítva, konyhakéses, gázos extrém téma. (Extrém=ded sérül, szülőt lecsukják.)
- 15:37.. ded nyííg, láthatóan fáradt nyűgös, közben hintakacsázik
- 15:39 motorozik
- 15:43 jön és nyitogatja ki a szemem
- 15:47 előhozza az orrszívót és megpróbálja feldugni az orromba
- 15:48 szétszór egy 100as zsebit a nappaliban
- 15:50 veri a hűtőszekrényt
- 15:52 rajzkrétát akar a számba dugni és hangos cöcövel lovagol rajtam
- 15:53 még mindig bírom röhögés nélkül
- 15:55 beborít mesekönyvekkel, ezt duploval díszíti
- 15:57 lefekszik mellém
- 15:59 tadadadam, elalszik, dedede bizony.
KO Kitty
2010 január 18. | Szerző: Biborlili
Na az elmúlt napokról kb ez jutott eszembe, olyan kis akciókat nyomott elsőszülöttünk. Hja kérem zajlik az élet, szó szerint. Zanzásítva az események.Szombat este vendégeink voltak a három kislány a szomszédból és a szüleik Legkisebbikük a dackorszak közepén, minden 2. szava “Nemáááá”. Szerintetek mit hallunk azóta, dede Nemánemánemnemá végtelenítve, mindenre kiterjedően. Még aznap este vacsora után észrevettük, hogy ded arcán olyan elváltozás van, mint a tűzfolt, a szája körül, szabálytalan alakzatban. Kapott Fenistilt elmúlt. Reggelinél elvettem tőle a paprikát, szalámit, csak vajas kenyeret kapott sajttal.5 perc múlva ua a tünet, mint este. Akkor már fújtam a csípje meg a kakast, ded meg már a nyakán lévő kiütéseket vakargatta bolhás kutya módra. Aztán barátnőm kiötölte, hogy nem-e lehet a vaj, na banyek erre nem gondoltam. Hülyeanya tutira akart menni, bekentem gyerek arcát vajjal, 5 perc bingó, piros folt jelen. Vagyis a bőréhez hozzáért a harmónikus margarin és rögtön jött foltbarátunk. Nade, ezzel nincs megoldva a problematika, mert ugyan nem vajazunk deddel, de a nyakán körbe 10-15 db szúnyogcsípésszerű kiütés, ami viszket, Fenistil csepp és gél hatására némelyik halványodik, de szerintem (Bundi szerint nem) jött 1-2 új is. Kérdésem: Mi a búbánatos bizbasssz lehet, vaj utóhatás-e, kiguglizni nem tudtam semmit, háziorvos szerint várjunk még a Fenistil hatására. Szóval nagyon-nagyon szívesen várok minden korszakalkotó ötletet ezügyben, mert nekem minden lehetséges bőrbetegséget sikerült kizárnom ezügyben valami alternatíva miatt.
Ded továbbra sem alszik délben, ennek örömére vagy extranyűgös este, vagy bekómál fél nyolckor vagy semmisejó állapotban leledzik. Leginkább szülőamyja is eme állapotban leledzik az elmúlt napokban. Pocaklakó kicsilányka, leginkább a ház oldalát rugdossa, szigorúan akkor, amikor ahogy most is, nővérkéje postamaci módjára lefejeli a szülői ágy paplanát és alszik, és esetlegesen anyja is pihenne.
Ma új szankciót vezettünk be dackorszakellenes fegyelmező módra. Ami a sarokbaállítás. Nem, nincs kukoricán térdepelés, csak fal felé fordulás és csendes elmélyülés, amíg nem jön (ny)anya és fel nem oldoz, akkor jön a katarzis, összeborulás, megbocsájtás, ígéret, hogy többet ilyet soha- ded részéről. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki működik.
Hogy mennyire vagyok kómás, ma reggel jött ded és kristálytisztán közölte, hogy :”Anya kakálni kell.” Csak lestem és 4x visszakérdeztem, mert olyan szépen mondta. Ismételte de nekem csak a kristálytiszta csengés jutott el a zagyamig, a tartalom nem. Amikor ded már farpofát fogva, indiánszökkenéssel jujujujugatott, na akkor eszméltem, de már késő volt. Igen így esett meg, hogy reggel kilenckor mi már fürödtünk, mert dednek sikerült jóanyja miatt barnacsimmát alkotni, az alvóstipegőn belül. Azóta reffes vagyok, ezt abból gondolom, hogy apja már felavanzsált apucivá, én maradtam anya.
Húú mai regény vége, még egy számomra fontos információ, miszerint ded megtanult ragozni….jóvanna, nekem fontos infó, én mondtam! 🙂
Oldal ajánlása emailben
X