Tegnap esti dedpancsolás közben, kisebb dagály keletkezett, ami feltünt nekünk. Ded soha nem volt egy egyszálbél, bordakocogtató egyed, de most látványra elszaladt vele a mérleg nyelve. Konkrétan a hátán is hurkák fodrozódnak. Gondoltam fürdés után mérlegeljük a valóságot. Nem kicsit esett le az állunk, amikor a csupasz kishölgy kerek 14kg-t nyomott. Azonnal megnéztem mikor voltunk utóljára mérlegelésen, október végén, azóta magára tapasztott 2kg bébihájat. Namármost, bőszen tologatja ki pocakját, rá még nem jellemzőek a drasztikus fogyókurák és az anorexiára való hajlam és lehet túl nagy feneket (höhö) kertek a dolognak, de ded karcsúsitáson vesz részt, nem kevésbé erotikusan gömbölyödő szüleivel együtt. Bundi mentette a menthetőt miután ded 2x is rottyantott a mérés után, de én villogtattam a kiguglizott táblázatot miszerint 14 kg az ő esetében valóban a felső határ. Tény túl sok kenyeret és tésztát eszünk, és bizony voltak nekem nem kis önértékelési problémáim sihederként súlyomból, mert biza az álomhatáros 50kg, engem már 6.-ban utólért, eme eset kapcsán gimibe már nyári fogyókúra után mentem. Szóval ma reggel rohadt dögként feleadag kenyeret kapott, erre besztrájkolt délben és nem kellett az ebéd, csak a süti ment volna, azt meg csak 1 szeletet adtam. Alvásgondján enyhítendő, emésztést elősegítendő sétára indultunk, nem mondom meg hova kívántam a sziesztám helyett, de hazaérve ded rögtön hátast dobott és 10mp szintidő alatt elaludt. Ne értsetek félre, nem fogok kalóriákat számlálni, csak szeretném, ha egészséges (testi-lelki) ember lenne. Nagyon sokat nőtt is az utóbbi időben, biztos, hogy most a tél és ünnepek miatt is többet evett, sőt már tudatosan választja ki mi az ami fogára való és mi az amit nem szeretne megenni, nem tömöm édességgel sem megeszem előle, egyszerűen ilyen kis ducigéneket örökölt mint mi, odafigyelőbb leszek, az ő érdekében és szerintem ez így helyes vagy túlreagálom?
Legújabb hobbi, Szonja énekel