Azt hiszem kell nekem valami sárkányfű, vagy citromfűtea, vagy minimum egy gumikalapács. A kód neve Szonja, bizonyám, aki antialvó, hisztigép. Nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, rendben van, hogy ez még csak a 3. nap, de már eléggé jégkorszakosan tikkel a szemem. Nem alszik, addig amíg össze nem esik, ami általában délután 4-5. ühüm, azt már nem kell mondanom, hogy este mikor fekszik le, hát nem a tyúkokkal, sokkal inkább a baglyokkal. Igen, amikor már semmi sem segít csak a 2563x való visszapakolás a kiságyba, akkor már kivagyok, és nem vagyok nőies, sőőőt elszégyellem magam, hogy ennyire ki tudok fordulni magamból. Nem már nem röhögök Bundin sem és igen, ilyenkor elgondolkozom, hogy fogok bírni kettővel, ha egyel sem megy. Szar érzés na…
Ráadásul vannak ám más hírek is, holnap mennem kell a főnökhöz, nagyon úgy néz ki, február 4.-én munkába állok, nem mondom hova kívánom most ezt az egészet. Osztottunk-szoroztunk muszáj, hurrá 60%-os táppénz. A kollégák meg várnak vissza, nem tudom miért várják tőlem a világmegváltást, csendben elgurulgatok majd ide-oda, legalábbis eddig ez a terv, szerintem a főnököm másképp gondolja… szerintem.
Kedden voltam megint tanácsadáson, mint aki ezért is napibért kap, híztam is már 80dkg-t, 19 hét alatt,meg 3/4-ig betelt már a kiskönyvem, höhö, azért májusban már nem terjesztem a kilógyarapodásom számát. Meglett az ismételt afp leletem, most érdekes mód 1 nap alatt és jó, hiába no ez a labor igazi gordiuszi csomó, nem én leszek az, aki kibogozza. Ezt mondjuk kihangsúlyoztam az eüs kolléganőknek és a háziorvosomnak is. A vigyorukból megítélve, ők sem lesznek azok.
Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők, meg én, kisütöm a bedagasztott lángost, pááá…..:)