Hát banyek, a tegnap éjszakánk maga volt a horror. A nagy ünnepség utolsó nyomait igyekeztünk eltüntetni, némi töltött káposzta és beigli formájában, majd mindezt vacsira melegszendviccsel öblítettük le. Este nyugovóra tértünk, de Szonja már fájtatta a pocakját, fél 3 -kor is nyüszögve kelt, kis simivel visszaaludt. Ellenben én, leizzadva keltem, olyan folyamatos szívdobogással és légszomjjal, hogy tisztára halálfélelmem volt, soha nem éreztem még ilyet. Amikor még Bundi is lecseszett, hogy miért állok a nyitott ablaknál megfázik a gyerek jól el is bőgtem magam. Komolyan úgy emlékeztem, hogy mondtam neki, hogy nagyon szarul vagyok, de szerinte nem. Kompletten produkáltam az összes szívinfarktusos tünetet, ettől méginkább pánikoltam. Placebo jelleggel bekaptam egy MagneB6-t és az infarctusommal együtt reggel nyolcig aludtam. Ma épp adtam elő barátnőmnek, éjjeli agonizálásom, amikor ő közölte, hogy tuti kicsináltam az epém, bakker ez nekem eszembe sem jutott, bár délelőtt az kigugliztam, hogy terheseknél magnéziumhiány okozhat ilyeneket. Szóval tegnap éjjel utókarácsony sokk volt nálam és Szoninál. Aztán ezt ma megspékelte a védőnő azzal, hogy egyrészt az afp eredményem nem jött meg, pedig szerdán mennem kell eredménnyel együtt uh-ra, másrészt meg a vérképem vasfelszívódási zavart mutat, ergó kapok majd egyszercsak ha lesz doki szép kis tablettát rá…nesze neked betegségtudat….