Hát úgy néz ki, nem vagy nem csak a virsli volt a ludas. Ugyanis Szonja nem javult tegnap, ma is csak minimálisan. Semmit nem fogad el az anyatejen és a vízen kívül, hálát adok a Jó Istennek, hogy van tejem még. Tegnap a napot gyakorlatilag ölben töltötte, amikor 2x is sugárban hányta a vizet, felhívtam a kórházat, miután jól kibőgtem magam. Egy tüneményes nő megnyugtatott, hogy ha még 3-4 nagyot hányna vigyük. Összepakoltam és vártunk. Az éjszaka jól aludt, szopizott is, reggel jött a hasmars, majd evett egy kis kekszet, az visszaköszönt. A vízért gyakorlatilag ordít, de egyszerre csak pár kortyot merek neki adni, a szívem szakad meg amikor szó szerint kirángatom a szájából a cumisüveget. Idegörlő ez a várakozás, hogy mikor lesz jobban, fog-e hányni, alszik-e. A mi kis ördögfiónkánk, most elesett gyenge, csak fekszik és alszik. Olyan tehetetlennek érezzük magunkat, az ember átvenné a fájdalmát, a bajait, segítene ahogy tud, de csak azt látja, hogy ólomlábakon jár az idő. Szerencsére nem lázas és votl pisi is bőven, mégis nagyon félek a kiszáradástól. Olyan jó ilyenkor hallani a barátok segítő szavait, hálás vagyok nekik, hogy vannak, segítenek, támogatnak, el sem tudom mondani mennyit jelent ez nekem. Nagyon-nagyon remélem, hogy a Kincsünk hamarosan jól lesz, milyen furcsa, annyira természetesnek vesszük, hogy egészségesek vagyunk mindaddig amig be nem csap a Mennykő.Háát ez van most…tele vagyunk félelemmel és aggódással