1.0A klaviatúrán való klimpírozás tipikus esete....https://biborszel.cafeblog.huBiborlilihttps://biborszel.cafeblog.hu/author/Biborlili/<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14px;"> </span><span style="font-style: italic;"><span style="font-size: 14px;">Félidő, mint a focimeccsen, mondjuk a labda meg van hozzá :)Kicsi lány 20 hete költözött be a pocakomba. Hihetetlen, jó-jó tudo</span><span style="font-size: 14px;">m, hogy mindig ezzel jövök, de ha egyszer tényleg így van.:) Csak nekem furcsa, hogy így s lehet, hogy nem kell hőmérő, injekciók, peteérés, uh, ésatöbbi, ésatöbbi. Annyira más ez a másállapot mint Szonjával és nem csak a gigahas miatt. Kicsi Kyra rejtőzködik néha-néha egy erőteljesebb rúgással jelez, aztán este </span><span style="font-size: 14px;">amikor csend és nyugalom van, testvére is kiosztotta a pocakpuszikat, ő is belecsap a boogieba, mindaddig amíg fel nem </span><span style="font-size: 14px;">veszem az oldatfekvős alvópózt. Szoros szimbiózisban élünk, bár koránt sincs annyi időm a befelé fordulásra, mint az előző várandósságomnál. </span><span style="font-size: 14px;">Mégis valahogy sokkal nyugodtabb ez, bennem van már a második gyerek rutinja, az első gyerekkel edzett idő. Az pedig ahogyan a kicsi lány beköltözött tényleg maga volt a csoda. Elszaladt ez a 20 hét, és tudom, hogy el fog szaladni az ezután </span><span style="font-size: 14px;">következő 20 is, aztán csak azt veszem észre, hogy egyel több a létszám:) </span><span style="font-size: 14px;">Úgy hozta az élet, hogy a Szonjával egyidősek fórumán, most jópáran együtt várjuk a kistesót, sőt van aki már meg is szült, úgyhogy most </span><span style="font-size: 14px;">egymást paráztatjuk és jókat röhögünk, mert közben persze mindannyian tudjuk, hogy minden gyerek más és más és minden születendő gyerek is más és más lesz. Nem ringatom magam álmokban, lesznek</span><span style="font-size: 14px;"> álmatlan éjszakáink, nehéz meccseink. Egyet viszont tudok, ha prücsök, csak feleannyira fogja kistesót szeretni, amikor megszületik, mint most, már minden rendben lesz. Mi a két felnőtt elérzékenyülve nézzük, amint elsőszülöttünk játék közben odaszalad, megpuszilja a hasam és közli Tesss szeret...(tesó szeretlek). Sok-sok nehézséggel küzdünk, sokan még azt is a szememre vetették, hogy merek vállalni második gyereket,egynek kell megadni mindent.</span><span style="font-size: 14px;"> Aztán megvilágosodtam, azért jött most a második gyermek, mert most kellett jönnie, hogy hitet, erőt adjon nekünk, és azt hiszem, Szonjának azzal adhatok meg MINDENt, hogy testvére születik, hogy nem lesz egyedül, hogy a mi kis palántáink életre szóló karót kapnak egymásból-egymásnak....</span></span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="font-size: 14px;">Képzönge: A 20 hetes pocakfotón itt-ott látszik a hajam, tegnap </span><span style="font-size: 14px;">hajkiegyenesítővel mostam és pakolást is ilyet kapott, az eredmény dugóhúzó, ennyit ér. </span><span style="font-size: 14px;">Úgyhogy Hencsikém ha Zitatündér meggyógyult a kezeid közé adom magam. A második képen pedig ded hallgatózik a pocakban és be szeretné adni a macit a tesójának :)</span></p><center><img style="width: 401px; height: 321px;" src="https://biborszel.cafeblog.hu/files/Kyra2011.jpg" class="blogkep" align="center"><br><br><center><img style="width: 400px; height: 319px;" src="https://biborszel.cafeblog.hu/files/Kyra2012.jpg" class="blogkep" align="center"></center><br></center><p style="text-align: justify;"><br></p>rich