1.0A klaviatúrán való klimpírozás tipikus esete....https://biborszel.cafeblog.huBiborlilihttps://biborszel.cafeblog.hu/author/Biborlili/20.<p style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><span style="font-size: 14px;"> Egy nő aki betölti a húszat, hamvas, mint egy barack, élettel és életcéllal teli</span><span style="font-size: 14px;">, párkeresésben, tanulásban, szerelemben, boldogságban. Egy 20 hónapos "nő" is hasonló, élettel teli, </span><span style="font-size: 14px;">hamvas, mint a barack, rajong, a férfiért, aki apa szerepben tündököl</span><span style="font-size: 14px;">. Tanulja az életet, érvényesíti az akaratát. Prücsök ma 20 hónapos és a hóforduló tiszteletére reggel nagy pelyhekben hulló hóesésre ébredtünk. Bár ezernyi teendőt terveztem mára, de ezt egyrészt keresztbe húzták, másrészt meg ne hagyhattuk ki az első szánkózást.</span><span style="font-size: 14px;"> Kicsit morci voltam, mert Szonja szánkója még szétszedve, Bundi nem számított a hóra, végül is pont decemberben hó, na ne.</span><span style="font-size: 14px;"> Így nem volt karfa a kölcsönszánkón, </span><span style="font-size: 14px;">ded úgy ült, mint aki egyszerre nyelt karót és tojt be. Annyira röhögtem, hogy összesen 2 képet csináltam róla. A kettes szám hagyott ám még ma emléket, ugyanis 2x sikerült elhagynom dedet a szánkóról, nagyobb huppanásnál. Hát igen, vannak ilyenek, pedig nagyon figyeltem, de szerintem ez még éppen a belefér kategória. </span><span style="font-size: 14px;">Szonja egyre rámenősebbé válik egyébként, ugyanis tegnap villámlátogatáson voltak nálunk Leviék és addig húzta-nyúzta rég nem látott barátját játszani, hogy szerintem a fiatalúr egy életre kiábrándult a nőkből.</span><span style="font-size: 14px;"> Ez </span><span style="font-size: 14px;">a rámenősség egyébként egyre inkább jellemző rá, így esik meg, hogy a munkahelyemen odaül bárki ölébe és békésen elfogyasztja a reggelijét, szórja a puszikat, a sziákat és csőket, énekel, rákapott a mesenézésre, megy a teszvesz város, macskafunkodás megvan és az a csibészes mosoly is ott bujkál mindig a szája szögletében. Hihetetlen csoda ő és testvére az életemben</span><span style="font-size: 14px;">, mindig megjelenik a kép a fejemben, hogy hamarosan két kicsi lány rajong körül és játszubk kicsi a rakást, furakszik hajnalban közénk szuszogni, 4 apró kéz öleli át a nyakunk, nyálas puszikat adva és ölelve. Csoda ez....Tegnap olvasgattam egy fórumot, karácsony közeledtével egymást licitálták túl ki-mit vesz, százezres tételekben... nekünk a tizede sem jut idén...csak a gyerek kap némi meglepetést...még sem érzem kevesebbnek az ünnepet, hiszen nekünk a szívünkben lesz karácsony...a templomban...a fahéj illatában...a baráti beszélgetésben...a nagyszülőknél...örülök, hogy Szonja még nem érti a pénz jelentőségét, őszintén örül mindennek...mint ahogy ma reggel viháncoltunk az ablakban pizsamában a szálló hópelyheket nézve és boldogan suttogta: Anya enyik hó!!! :)</span></span></p><center><img style="width: 400px; height: 319px;" src="https://biborszel.cafeblog.hu/files/szanko112.jpg" class="blogkep" align="center"><br><br><center><img style="width: 397px; height: 317px;" src="https://biborszel.cafeblog.hu/files/szanko111.jpg" class="blogkep" align="center"></center><br></center><p style="text-align: justify;"><br></p>rich