Egy barátság? margójára

1.0A klaviatúrán való klimpírozás tipikus esete....https://biborszel.cafeblog.huBiborlilihttps://biborszel.cafeblog.hu/author/Biborlili/Egy barátság? margójára Sokáig gondolkodtam megírjam-e ezt a posztot, hiszen ez a blog már réges régen nem rólam szól, hanem afféle emlékkönyv Szonjának. Remélem, hogy amikor majd ezeket a sorokat olvassa, már valóban egy emlék lesz, egyenlőre bennem még egy mélyen vérző seb. Kevés IGAZI nagybetűs barátom van, amolyan házasság módjára, jóban-rosszban, egészségben-betegségben, amíg a halál el nem választ. Amiről most írok, talán soha nem is volt az, csak én láttam cukorszirupos barátságnak. A. és B. anyuka, már tinikora óta ismerik egymást, ahogyan A. és B. apuka is együtt nőtt fel, mit ad Isten szomszédságba kerültek, sok-sok évig boldog volt az a viszony, ami ma már csak iszonyként jellemezhető. Mindaddig, amíg B.-éknél megérkezett a kicsi B, majd fél évvel később A-nal a kicsi A. A két gyermek ellentétes mentalitású, neveltetésű, szocializációjú, életű. Kezdedben még A. és B. anyuka azt terevezgette, milyen jó is lesz együtt a két kicsi lánynak, hiszen az a fél év hipp-hopp elillan. Segítették egymást, a gyerekek együtt játszottak. Aztán egy nap B anyuka szólt A apukának, hogy szerzett egy csúzdának való hiperszuper csövet, el tudná-e hozni, felezés címen, apuka elhozta, elvágta a két kicsinek, hosszú órákon át csiszolgatta alakítgatta. Majd jött B anyuka és kérte vágja ketté az eredetileg A-nak szánt csövet, mert egy kedves embernek ígérte, A apuka csak nézett, és csak anynit mondott van más választásom? Nem volt, azóta se kép se hang, B-ék nem jönnek A-hoz, ha A. anyuka kiviszi a kicsi A-t játszani, B anyuka felkapja dedét és bevonul vele, ha a kicsi A utánuk szalad, mert hát ő nem tud semmi haragszomrádról becsukja a kaput, kicsi A meg értetlenül kint sír.A-ék értetlenül állnak a történtek előtt, mert tudva levő, nem a cső, a csúzda, ami sosem lesz már a lényeg, hanem a hamvába holt barátság. A. anyuka sokat gondolkozott, sírt is sorokat, hogy mitévő legyen, ő eltudná fogadni B-ék döntését, de hogyan magyarázza ezt meg a kicsi lányának, hogy nincs több közös játék, séta. Azt sem tudja, hogy mondja el, hogy a dolgok a mélyben kavarognak, hogy nem A-ék tehetnek arról, hogy a másik családban anyukának dolgozni kell, hogy emiatt a pici barátnő depressziós, sírós, visszahúzódó. Anyukája pedig emiatt kivetíti saját problémáit, dühét, irígységét rájuk. Azt csak reméli A anyuka, hogy lesz mód megbeszélni a problémákat, vagy egyszerűem a kétkicsi lány megoldja, egyenlőre tanácstalan, sirat egy sosem volt barátságot, és dedének egy talán sosem lesz barátságát...c'est la vie!Kedves olvasóim, Ti, akik kívülről látjátok ezt az egészet, segítsetek, adjatok tanácsot, meséljetek, hogy látjátok?! <center><img style="width: 455px; height: 341px;" src="https://biborszel.cafeblog.hu/files/Eszter111.jpg" class="blogkep" align="center"></center>rich